✈ Truth About Mr.A**hole

Kedves Olvasók!

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn raktam fel csak a részt, de elfelejtettem megírni a végét. :( Újabb feketepont. A mai történetrészletről annyit mondok, hogy nem túl hosszú és igazából semmi extra nem történik. Jess kicsit jobban megismerkedik néhány táncos munkatárssal, Lil Twist visszatér a képbe, Nick pedig megtud egy titkot, de mivel megbízható ember, nem árulja el senkinek - egy darabig. Viszont! Van itt egy rossz hír is - már akinek - a következő rész is csak soká lesz megíródva, ugyanis ismét nyaralni megyek méghozzá hétfőn és nem szeretném, hogy azt gondoljátok rólam, hogy nem vagyok képes megírni egy részt pár nap alatt. Ha minden igaz, akkor úgy lesz, hogy csak kedden jövök meg, így vagy kedd este vagy legkésőb szerdán napközben hozom nektek a folytatást. Remélem nem haragszotok. Jó olvasást! :) Puszi: Fanni xoxo

PS: Holnap felkerül az első rész a másik blogomra. :)

~ Jessica

- Jess, neked akkor lenne kedved jönni? - kérdezte Nick odalépve mellém, mivel a frászt hozta rám.

- Hova is? Kiszakítottál a "nagy" beszélgetésből.

- Bowlingozni megyünk. - emlékeztetett Nick. Igaza van, már emlékszem. Tegnap koncert után összejöttünk este és szóba került a bowlingozás. Akkor még nem tudtam eldönteni, de így jobban belegondolva nem lenne rossz ötlet. Hiszen nem ártana, ha megismerem a munkatársaimat.

- Ja, persze, szívesen mennék. - vallottam be őszintén. Csak kínosan figyeltük a másikat, hogy valaki mondjon vagy tegyen valamit.

- Most megyünk. - szembesített.

- Így? - néztem végig magamon. - Nem kéne átöltöznöm?

- Jól nézel ki így is. - dicsérte meg Nick az elég sportos öltözékem. (Fekete szabadidőnadrág, bordó vans, szürke pulcsi, ami alatt egy fekete top virít.) - Akkor indulhatnánk végre?

Bólintottam és elindultunk. A táncoscsapatból néhányan maradtak, akadt, akinek más dolga volt, így mindössze csak 4-en mentünk: Nick, Jon, Johnny és én. Igen egyedüli lány, de eddig jól éreztem magam, majd a nap többi része kiderül később.

- Hányas a lábuk? - kérdezte Diodore a cipős pultnál állva. Eddig ő az egyetlen személy, aki tudott angolul. Csodás ország...
- 38. - válaszoltam, majd sorban a fiúk. Nick 42, Jon 43 és Johnny szintén 43.

- A hölgyeké az elsőbbség. - adta át a bowling golyót Johnny, csak azért, mert a többiek mondták neki. Valószínűleg mindig ő kezd.
- Inkább megnézem előbb a profikat. - válaszoltam, ugyanis kíváncsi voltam, tényleg én vagyok-e a legbénább a helyiségben.

Szerencsére nem. Már az ötödik lökésnél kiderült, hogy egy vérbeli bowlingbajnok vagyok. Eddig az összes bábut ledöntöttem és ritka büszke voltam magamra. Tegnap is azért húztam a szám, mert akárhányszor elmentem a szüleimmel, mindig sírva kellett hazavinniük, mert egyáltalán nem ment. Persze amikor utoljára voltam, kb. 6 éves lehettem. Nem ment a játék, talán most is csak szerencsém volt. Szépen lassan telt az idő, de Scoo mondta, legkésőbb fél 4-re érjünk vissza, így indulnunk kellett. A hangulat megmaradt egészen a hotelig, majd az én örömöm egyből szertefoszlott. Megláttam valakit, aki a legkevésbé szívesen látott személy számomra. Tehát visszatért, nagyon hiányzott, mondhatom. A nemrég érzett félelem tört fel bennem, hiszen ki nem félne egy olyan embertől, aki megverte. Abban reménykedtem, amikor elment, hogy sosem látom újra. Csalódtam magamban, ilyenre nem is kellett volna gondolnom. Már akkor 99%-osnak kellett lennie, hogy visszajön. De miért?

- Ő meg mit keres itt? - akadtam ki Twist szeme láttára. Nem kellett volna ilyen hangosan kérdeznem Nick-től. Mindenki rám figyelt. Elysandra pedig kihasználva a helyzetet szólt be ismét.
- Neked már az is baj, ha Justin a haverjaival lóg és nem téged ápolgat? Szánalmas vagy. - ment el előttem. Gondolkoztam, hogy szó nélkül hagyjam-e, vagy inkább ne. Az első mellett döntöttem, nem süllyedek az ő szintjére. Jobban fáj neki, ha "meg sem hallom".
- Nem te vagy az egyedüli akinek ennyire "hiányzott". - válaszolt késve kérdésemre Nick helyett Jon. Legalább nem csak nekem unszimpatikus.
- Felmegyek a bőröndömért meg még összepakolok. - köszöntem el a srácoktól.

Az igazat megvallva inkább azért mentem fel a szobámba, hogy megelőzzem a közvetlen találkozást Chrissel. Már reggel összeszedtem a cuccaimat és beszórtam mindent a táskámba. Azért még körbenéztem. Sehol semmi nem maradt, gondosan intéztem el tegnap. Mivel semmi dolgom nincs és még van fél órám, felhívtam Jenny-t. Azaz akartam. Megint nem válaszol. Anyuék mondták, hogy hétvégéig nem tudom őket keresni, de nem emlékszem miért. Pedig nagyon hülye kifogás volt. Szóval unatkozhatok amíg el nem indulunk és valószínűleg utána is fogok. Főleg ha Elysandráékkal megyek. Semmi kedvem ahhoz a csajhoz. Nincs semmi bajom vele, de képtelen leszállni rólam, amikor semmit sem csináltam. Mindegy.

Kopogást hallottam az ajtón, felálltam és elkezdtem sétálni, de az ajtó nyílt. Meg sem várta, hogy beengedjem. Pedig szívesen rácsaptam volna az ajtót. Nem lett volna merszem megtenni, de gondolatban igen. A valóság ettől nagyon különbözik. Egyikőnk sem szólalt meg. Ő leült az ágy szélére én meg félve pislogtam, ő megint mit akar. Egyre több minden ugrott be, amit tehetne és megint csak ketten vagyunk.

- Nem hívtál meg a szülinapodra. - mondta miközben szétterült. Hogyan hívtam volna meg? Először is nem is tudtam, hogy lesz buli másrészt ő lenne az utolsó, akit meghívtam volna. Ezt persze nem mondtam meg neki.
- Miért kellett volna meghívjalak? - csúszott ki a számon.
- Ugyan már cica! - nevetett gúnyosan. - Bújj ide! - Feszülten álltam ugyanott, ahol megtorpantam az ajtócsukódása óta. Nem éreztem úgy a helyzetet, hogy ma bántani fog.
- Nem. - válaszoltam. - És most jobb, ha mész még van egy kis dolgom.
- Segíthetek bébi. Neked bármit. - vigyorgott. Ez a furcsa mosoly nem utal jóra.
- Akkor menj el. - kértem meg rá normálisan. Normálisan? Még ha kiabálnék sem tenné azt, amit kéne. Felállt és odasétált hozzám. Megkövülve álltam előtte, megijedtem. A hajamhoz nyúlt, eltűrte és a nyakamhoz vezette orrát.
- Jó illatod van. Még mindig ugyanazt a parfümöt használod. - kezeit a derekamra vezette, de ezt már nem engedtem neki. Óvatosan löktem el magamtól, hogy ne legyen ideges, de hiába. Megszorította a kezem, de elkapta kezét az ajtónyílásra. Nick lépte át a küszöböt, amivel kihúzott a helyzetből, ami biztos ismét rosszul sülhetett volna el.

- Hát ti? - lepődött meg Nick, de pontosan olyan arcot vágott, mint aki valamit félreértett. Pedig ez egy nagyon nem félreérthető pillanat volt. Chris Nick kijelentésére útnak indult én pedig fújtattam egyet a kanapéba süppedve. Már megnyugodtam.
- Ez mi volt? - kérdezte.
- Semmi. - válaszoltam érdesen. Fogalmam sincs, hogy mit mondhattam volna. Szívesen önteném ki a szívem-lelkem, de nem merem. Nem vagyok elég bátor hozzá.
- Bántott? - guggolt le elém, de nem néztem rá, csak megráztam a fejem. - Tudod, hogy nekem elmondhatod, ha bármi baj van?

Erre végképp nem tudtam mit mondani. Annyira, de annyira kikívánkozott belőlem, de nem tudtam szavakba önteni. Nem tudtam, mi tévő legyek.
- Jess? Mi történt? - folytatta.
- Megvert. - jelentettem ki. Megkönnyebbülés járta át mindenem, egyben feltört az érzés is, amit Chris egy régebbi mondata okozott. Nem mondhattam volna el senkinek, különben ami történt megismétlődik. Hibáztam, de bízom Nick-ben, aki kikerekedett szemmel bámult maga elé.

~ Nick

Nem hittem a fülemnek. Az a kis pöcs megverte Jessicát? Még ha nem is róla lenne szó a tény, hogy kezet emelt egy lányra undorító. Ilyenekből a szart is kiverném. Csak bámultam az előttem ülő, könnyeivel küszködő lányt, majd tekintetem a kezeire csúszott és a rajta lévő már halovány foltokat kémleltem.
- Ezeket ő csinálta? - érdeklődtem óvatosan, ő csak bólintott.
- Mondtad valakinek? - fejet rázott.

Fogalmam sem volt mitévő lehettem volna, még ezelőtt sosem voltam ilyen helyzetben. Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer részese leszek ilyennek. Soha nem volt szimpatikus az a romlott nigga, de ezt nem hittem volna.

- Amúgy miért jöttél? - terelte át a témát másra, közben elhagyta helyét. Bár érdekelt mi történt, nem akartam ezzel zaklatni.
- Hát... - gondolkoztam miért is másztam fel 2 emeletet. - Scoo mondta hogy 10 perc múlva legkésőbb mindenkinek a hotel parkolóházában kell lennie.
- Kész vagy? - behúzta a cipzárt a bőröndjén és megfogta húzta maga után, amíg mellém nem ért.
- Aha, pár szobával arrébb vagyok, megvársz a folyosón? Sietek. - mondtam neki, mire bólintott.

Futólépésben tartottam a folyosó végéhez, de a szoba küszöbét nem tudtam átlépni. Nem volt nálam a kulcsom. Ami még annál is jobb, hogy dunsztom sincs hova pakoltam.
- Jess, nem láttad a kulcsom? - kiabáltam neki, válaszul fejet rázott és felhúzta kezeit vállmagasságba, széttárva. Fantasztikus.
- Megnézem a szobámban. - kiáltott vissza és eltűnt a fehér ajtó mögött.

Pár másodpercet kellett várnom csak, amíg rájöttem, hogy odaadtam Jon-nak még a bowlingozás előtt, mert én tuti elhagytam volna. Futólépésben vissza Jessicához és spuri le a kulcsokért. Még maradt így is kemény 4 percem. Tehát. Marad 1-1 percem mindenre: hogy leliftezzek meg vissza, utána ismét le; összekapkodjam a cuccaimat; megtaláljam Jon-t és hogy odaérjek a parkolóházhoz időben. Elmesélve az előttem álló hosszú hajú lánynak, egyből menekülésre váltott.

- Akkor én addig lemegyek és leadom a kulcsot. - mondta. - Meg elrendezem a bőröndömet.
- Ma velünk utazol? - hülye kérdés. Hogyan ne utazna velünk, ha az a tetovált-segg több, mint valószínű, hogy Justinnal megy.
- Aha, úgy terveztem. - mosolygott, ami alapján nem ugyanarra az okra gondoltunk.

Beszálltunk a liftbe és csak akkor szólaltam meg ismét, mikor már a lábunk a földszintet érte.
- Szólj ha valami van. - mondtam elköszönésképp, mire csak egy kínos bólintást kaptam válaszul.

Sietősen próbáltam Jon nyomára bukkanni, de sehol sem volt. Már indulni készültem a parkolóházba, amikor tetovált-segg megszólított a szobám kulcsát fogva kezében.
- Nesze - nyomta a kezembe én pedig élesen figyeltem. Legszívesebben pofán vágnám. Nem is egyszer.
- Mi a faszomat nézel így? - vágta nekem durván.

Nem válaszoltam, biztos Jessica itta volna a levét. Idegesen szorongattam az apró fémtárgyat a kezemben a felvonóra várva. Mindössze 4 liftajtónyílódás és csukódás valamint 2 szobaajtó nyílódása, csukódása szórakoztatott el addig amíg én is beléphettem az utazásra várók sorába.

Egy egész rajongóhad állt a csukott vaskapu előtt Justin nevét kiabálva, aki egy ideje halgathatta saját nevét. A kapunál állva csinált egy-két képet instagramra, de autogramok és beszélgetések is hozzáadhatók a napi tervhez. Nagyon szereti őket, részei az életének, mintha a második családja lenne. Szerető, összetartó család. Ami sokszor az őrületbe is kergeti. És még így is szerencsésnek mondhatja magát.

Ismét szép emlékekkel hagyjuk el le Paris-t. Utolsó kép maga az Eiffel torony volt egy szép napos délelőtt, mielőtt az álmom elkezdődött volna a már mozgó buszon.