~ Jessica
Annak ellenére, hogy kint sütött a nap, csípős hideg volt. Egyik sugár sem melegítette át úgy a levegőt, hogy eltüntesse a tegnapi hózápor maradványait. Valójában olvadt belőle, de még így is lehetett 5 cm-es. Pedig március van. Ilyenről sem hallottam még. Tavasszal több hó esik, mint télen összesen. Hiányzik a vastag, puha, meleg télikabátom. Már a zárt épületben is fázom, majd mi lesz akkor, ha kilépek az utcára. Egyébként sem vagyok túl jó kedvű. Inkább fáradt és lehangolt.
Óvatosan léptem a forró zuhany alá. Jólesett a hideg után egy melegebb érzés. Felfrissültem. Pedig általában az emberek nem a melegtől ellankadnak. Kilépve a zuhany alól öltöztem be a magammal hozott legmelegebb ruhákba. Nem túl extra, de egy szoknyánál vagy egy rövidnadrágnál sokkal jobb. Áldom az eszem, hogy hoztam magammal sálat - még ha nem is valami vastag. Gyorsan eltüntettem az arcomról a tegnap este maradványait, a pulcsi ujját pedig szokástól eltérően teljesen lógva hagytam. Szerencsére takarta a csuklómon leledző halványlila foltot. Nem látszott annyira, de biztosra akartam menni.
Végül a táskámat a szobában hagyva - gondolva, most úgy sem lesz rá szükségem - a lifttel utaztam a földszintig. Reggeliznem kéne, ugyanis rendkívül éhes vagyok, főleg mivel a tegnapi utolsó étkezésem du. 5-kor volt és akkor is csak egy müzliszelet. Tegnap viszont nem hallottam, hol és mikor lesz a reggeli. Valójában azt hallottam, hogy mikor, de azt nem tudom, hova menjek.
Készültem felhívni valakit a csapatból, mikor megpillantottam Justin-t. Jobb nem is lehetne. Ő az egyetlen ember, aki mindig kiszúrja, ha valami történik. Mondjuk Nick-kel sem lennék jobb helyzetben.
- Csak nem eltévedtél? - kiabált, majd intett maga felé, hogy megvár és a hotel éttermében fogjuk elfogyasztani a reggelire szánt ételt.
- Hol voltál vacsoránál? - érdeklődött, mikor odaértem. Amikor rám nézett egyből szemen döfte az a kisebb hupli a szemem alatt. - Mit csináltál már megint? - képedt el.
- Öh... Hát... - húztam az időt, hogy valami értelmes választ ki tudjak nyögni. - Tegnap elcsúsztam a fürdőszobába. - értelmes válasznak értelmes, de nem a legjobb ötletem volt.
- Jess, az nem jutott eszedbe, hogy szólj valakinek? Nagyobb baj is lehetne belőle. Például... Agyrázkódást is kaphattál volna.
- Nem a fejemre estem. - hazudtam tovább.
- Az nem számít.
- De jól vagyok.
Ezt a mondatot volt kimondani a legnehezebb. Egyáltalán nem vagyok jól. Őszintén? Félek. Félek, ugyanis az a seggfej, aki ezt csinálta velem folyton a nyomomban lesz és még elmondani sem tudom senkinek. Akinek el tudnám mondani és tudna tenni ellene egyedül Nick, de nem merem.
Leültem az asztalhoz, ahol még hely volt. Miért is ne, éppen Elysandra és Carlena között volt csak szabad hely, ugyanis Justin elfoglalta az utolsó normális helyet. Ne értsetek félre, senkivel nincs semmi bajom, főleg nem Carlena-val, de elég kellemetlenül érint Elysandra gyűlölködő tekintete, vagy akár megszólalása.
- Késtél. - szólt hozzám flegmán Elysandra, mire mindenki felénk fordult.
- Nem tudtam pontosan, hogy mire kellett jönni.
- Ha tegnap odafigyeltél volna mindenre, most tudnád, hogy késtél. Le merem fogadni, hogy az utasításoknál is csukva volt a füled. Szegénykém. - gúnyolódott, mire Twist is elnevette magát halkan. Remek! Szóval ő is itt van.
- Kit érdekel, hogy késett? Talán készíts neki rögtön időbeosztást arról is, hogy mikor vehet levegőt. Akkor jön le enni, amikor akar, vagy amikor épp éhes. Ne te dönts róla. - állt ki mellettem Justin, bár nem túl szép hangnemben. Értem én, hogy veszekedtek, de van olyan szó, hogy megbocsájtás vagy kibékülés...
- Oké, asztalnál ültök, inkább egyetek! - elégelte meg Scooter a veszekedést és evésre intett minket.
Annak ellenére, hogy a reggeli nem volt valami olaszos - croissant - finom volt, de így sem ettem sokat. Elment az étvágyam. Nem a veszekedéstől, de émelygett a gyomrom és hányingerem lett. Nem először történik ilyen velem, szóval nem fogok pánikba esni egy kis hasfájás miatt.
- Van valami, amit elfelejtettem mondani tegnap. Ma elmarad a próba, tehát 5-ig szabadprogram. Mindenki legkésőbb 5-re érjen oda. - ez volt egy afféle mehettek gyerekek beszéd, ugyanis utána mindenki felállt és távozott.
- Hallottad? Ne késs. - dobta oda nekem Elysandra halkan a szavakat. Még hányszor fog felidegesíteni a turné alatt?!
Felmentem a szobába a dzsekimért, miközben egy taxit hívtam - nem, nem olaszul, mivel nem tudok olaszul és mivel olasz helyett suliban a franciát választottam. Pár perc múlva már lent vártam a halban a táskámmal, ahol Chris várakozott egy bőrönddel, Jusstin-hoz beszélt. Most akkor valószínű hogy haza megy, nem? Elindult a bőrönddel kifelé, egy kocsiba pattanva eltűnt az utca tömegében. Rajongók. Ennyi ember, akik imádják Justint. Persze, az nem esik le nekik, soha nem fogják be engedni őket, ha a kedvencük a szállodában tartózkodik. Csoda az, hogy az itt megszállni akaró személyek bejutást kapnak. Ezt a legkomolyabban mondom. A legeslegjobb hír viszont még mindig, Chris távozik. Remélem örökre. Nem akarom soha többé látni.
Az én taxim is megérkezett pár másodperccel Twist távozása után, így elmentem kicsit vásárolgatni. Rengeteg új ruhával és aminek a legjobban örültem, egy nagyon klassz bakanccsal és egy kabáttal is gazdagodtam. Utána koncert.
Elfáradtam. Valóban elfáradtam. Nem szokott előfordulni, de most megtörtént. A koncert utáni pihenőből sem lett semmi, ugyanis bulizni hívtak. Hogyan utasíthatnék vissza egy ilyet? Persze, megtettem. Nem volt kedvem ellátogatni egyetlen egy clubba sem. Most ez van. Helyette áthívtam néhány embert filmet nézni.
- Mit nézünk? - kérdezte Jessica (az egyetlen lány), miközben én a lejátszóval babráltam.
- Az utolsó dalt. - válaszoltam.
- Az nagyon jó film. - mesélte.
- Ugye nem gondoltad komolyan? - kérdezte Jon.
- Hogy? - értetlenkedett Jess.
- Nem nézünk csoportosan romantikus filmeket. - fordultam hátra, mikor már a lemez is bekerült a helyére, a film már majdnem kezdetét vette. - Még a végén Nick rámozdul az egyik srácra. Annak nem lenne jó vége. - hülyültem, leültem Jessica mellé, aki egy tál popcorn-t nyújtott felém. Belemarkoltam, majd beletömtem a számba.
- Ha romantikusat néznék sem mászna rá senki senkire. Hiányozik Elysandra. - címezte Nick nekem mondanivalóját, mire én fogd be te hülye tekintettel néztem rá vissza. Igazam volt, ne tárgyaljuk ki a "szerelmi életemet".
A film közben a lehető legtöbben bealudtak. Én és Jessica voltunk ébren. Unottan néztem a filmet, ő egy-két jelenetnél elkapta a fejét.
- Rendben, nekem ennyi bőven elég volt. - mondta, készülődött felállni.
- Velem aludhatsz. - ajánlottam fel, tudtam elfogadja.
- Köszi, egyedül is menni fog. - tévedtem.
- A szellemek szeretik, ha egy lány egyedül van este és fél.
- Nem félek.
- Mert világos van.
- Amúgy sem tudnék itt aludni, nem férünk el. - kereste a kifogást.
- Amúgy sem hagynám, hogy velem aludjanak, de menj csak. - jutott eszembe egy tökéletes ötlet, amivel még a többieket sem kell kizavarnom. Ők is fáradtak, hadd pihenjenek.
Vettem egy 10 perces zuhanyt, magamra húztam egy boxert és egy pizsamának használt nadrágot, majd fogtam a kispárnám és kiléptem a folyosóra. Megkerestem Jess szobáját, az ajtó előtt állva felhívtam.
- Mit az Justin? - szólt bele kicsit sem fáradtan.
- Nyisd ki egy pillanatra az ajtót. - mondtam és megszakítottam a vonalat.
Az ajtó nyílódott, a beszélgetés folytatódott.
- Hát te? - kérdezte sexy piros hálóingben állva.
- Nagyon tetszik a hálóinged! - mondtam és beléptem, mire ő csak nézett rám a már csukott ajtó mögött. - Veled alszok! - magyaráztam. - Egyáltalán nem szeretném, hogy megszálljanak a szellemek. - dramatizáltam.
- Justin, fáradt vagyok. Ne haragudj.
- Annak örülök, én is. Nem kell sokat beszélnünk, aludhatunk is, ha már zuhanyoztál.
- Zuhanyoztam és te nem itt alszol.
- Ne kelljen győzködni, tudom, hogy örülnél neki. És légy belátással a többiekre. Én ott képtelen lennék aludni. Ők meg már javában alszanak. Akkor jó. - nem mondott semmit, csak azután, hogy bebújtam az ágyba és betakaróztam.
- Feleslegesen hoztál párnát. Az ágy amúgy is kétszemélyes, de még mindig nem örülök, hogy kitúrsz az ágyamból.
- Gyere te is. Elvégre én tudom magam kontrollálni.
- Hogyne. - válaszolt cinikusan, de azért odafeküdt mellém. - Tisztázzunk egypár dolgot. Te ott maradsz a helyeden, úgy ahogy vagy, ez a párna és a vonala már az én területem, ne lógj át.
- Nem én lógtam át múltkor sem. Kérdezhetek még egy utolsó dolgot. - bólintott. - Ez a folt az eséstől van, vagy még a múltkori?
- Nem tudom, de jóéjt. - válaszolt és lekapcsolta a lámpát. A múltkori ügy viszont nálam még mindig tisztázatlan. Nem akarom ilyenekkel zaklatni, de nincsenek pozitív véleményeim és őszintén aggódom.
- Jóéjt. - köszöntem el, majd mivel háttal feküdt nekem, késztetést éreztem egy ölelésre.
- Legközelebb tényleg vigyázz magadra. Korábban is megígérted. - öleltem át szorosan.
- Justin. - szólított meg. - Hülye vagy. - kuncogott, majd jó éjszakát kívánt.
Felmentem a szobába a dzsekimért, miközben egy taxit hívtam - nem, nem olaszul, mivel nem tudok olaszul és mivel olasz helyett suliban a franciát választottam. Pár perc múlva már lent vártam a halban a táskámmal, ahol Chris várakozott egy bőrönddel, Jusstin-hoz beszélt. Most akkor valószínű hogy haza megy, nem? Elindult a bőrönddel kifelé, egy kocsiba pattanva eltűnt az utca tömegében. Rajongók. Ennyi ember, akik imádják Justint. Persze, az nem esik le nekik, soha nem fogják be engedni őket, ha a kedvencük a szállodában tartózkodik. Csoda az, hogy az itt megszállni akaró személyek bejutást kapnak. Ezt a legkomolyabban mondom. A legeslegjobb hír viszont még mindig, Chris távozik. Remélem örökre. Nem akarom soha többé látni.
Az én taxim is megérkezett pár másodperccel Twist távozása után, így elmentem kicsit vásárolgatni. Rengeteg új ruhával és aminek a legjobban örültem, egy nagyon klassz bakanccsal és egy kabáttal is gazdagodtam. Utána koncert.
~ Justin
- Csodásak vagytok! Tényleg köszönöm még egyszer! Imádlak titeket Beliebereim! - köszöntem el szokásosan a közönségtől az utolsó dalom a Baby után, majd eltűntem a színpad közepén az egyre halványuló fényekben.Elfáradtam. Valóban elfáradtam. Nem szokott előfordulni, de most megtörtént. A koncert utáni pihenőből sem lett semmi, ugyanis bulizni hívtak. Hogyan utasíthatnék vissza egy ilyet? Persze, megtettem. Nem volt kedvem ellátogatni egyetlen egy clubba sem. Most ez van. Helyette áthívtam néhány embert filmet nézni.
- Mit nézünk? - kérdezte Jessica (az egyetlen lány), miközben én a lejátszóval babráltam.
- Az utolsó dalt. - válaszoltam.
- Az nagyon jó film. - mesélte.
- Ugye nem gondoltad komolyan? - kérdezte Jon.
- Hogy? - értetlenkedett Jess.
- Nem nézünk csoportosan romantikus filmeket. - fordultam hátra, mikor már a lemez is bekerült a helyére, a film már majdnem kezdetét vette. - Még a végén Nick rámozdul az egyik srácra. Annak nem lenne jó vége. - hülyültem, leültem Jessica mellé, aki egy tál popcorn-t nyújtott felém. Belemarkoltam, majd beletömtem a számba.
- Ha romantikusat néznék sem mászna rá senki senkire. Hiányozik Elysandra. - címezte Nick nekem mondanivalóját, mire én fogd be te hülye tekintettel néztem rá vissza. Igazam volt, ne tárgyaljuk ki a "szerelmi életemet".
A film közben a lehető legtöbben bealudtak. Én és Jessica voltunk ébren. Unottan néztem a filmet, ő egy-két jelenetnél elkapta a fejét.
- Rendben, nekem ennyi bőven elég volt. - mondta, készülődött felállni.
- Velem aludhatsz. - ajánlottam fel, tudtam elfogadja.
- Köszi, egyedül is menni fog. - tévedtem.
- A szellemek szeretik, ha egy lány egyedül van este és fél.
- Nem félek.
- Mert világos van.
- Amúgy sem tudnék itt aludni, nem férünk el. - kereste a kifogást.
- Amúgy sem hagynám, hogy velem aludjanak, de menj csak. - jutott eszembe egy tökéletes ötlet, amivel még a többieket sem kell kizavarnom. Ők is fáradtak, hadd pihenjenek.
Vettem egy 10 perces zuhanyt, magamra húztam egy boxert és egy pizsamának használt nadrágot, majd fogtam a kispárnám és kiléptem a folyosóra. Megkerestem Jess szobáját, az ajtó előtt állva felhívtam.
- Mit az Justin? - szólt bele kicsit sem fáradtan.
- Nyisd ki egy pillanatra az ajtót. - mondtam és megszakítottam a vonalat.
Az ajtó nyílódott, a beszélgetés folytatódott.
- Hát te? - kérdezte sexy piros hálóingben állva.
- Nagyon tetszik a hálóinged! - mondtam és beléptem, mire ő csak nézett rám a már csukott ajtó mögött. - Veled alszok! - magyaráztam. - Egyáltalán nem szeretném, hogy megszálljanak a szellemek. - dramatizáltam.
- Justin, fáradt vagyok. Ne haragudj.
- Annak örülök, én is. Nem kell sokat beszélnünk, aludhatunk is, ha már zuhanyoztál.
- Zuhanyoztam és te nem itt alszol.
- Ne kelljen győzködni, tudom, hogy örülnél neki. És légy belátással a többiekre. Én ott képtelen lennék aludni. Ők meg már javában alszanak. Akkor jó. - nem mondott semmit, csak azután, hogy bebújtam az ágyba és betakaróztam.
- Feleslegesen hoztál párnát. Az ágy amúgy is kétszemélyes, de még mindig nem örülök, hogy kitúrsz az ágyamból.
- Gyere te is. Elvégre én tudom magam kontrollálni.
- Hogyne. - válaszolt cinikusan, de azért odafeküdt mellém. - Tisztázzunk egypár dolgot. Te ott maradsz a helyeden, úgy ahogy vagy, ez a párna és a vonala már az én területem, ne lógj át.
- Nem én lógtam át múltkor sem. Kérdezhetek még egy utolsó dolgot. - bólintott. - Ez a folt az eséstől van, vagy még a múltkori?
- Nem tudom, de jóéjt. - válaszolt és lekapcsolta a lámpát. A múltkori ügy viszont nálam még mindig tisztázatlan. Nem akarom ilyenekkel zaklatni, de nincsenek pozitív véleményeim és őszintén aggódom.
- Jóéjt. - köszöntem el, majd mivel háttal feküdt nekem, késztetést éreztem egy ölelésre.
- Legközelebb tényleg vigyázz magadra. Korábban is megígérted. - öleltem át szorosan.
- Justin. - szólított meg. - Hülye vagy. - kuncogott, majd jó éjszakát kívánt.
Szia :) Nekem nagyon tetszenek a reszek es az egesz blog is.
VálaszTörlésAz a helyzet hogy en mar a kezdetektol fogva kovetem a tortenetet, viszont altalaban sietosre veszem a format es elfelejtek kommentelni. Amikor pedig ujra felnezek akkor altalaban elhagyom a komment potolasat es ezert elnezesedet kerem. :(( Nagyon sajnalom amiert ez az elso kommentem, pedig mar vagy kb. 3 honapja veled tartok. De ezentul meg igerem hogy mindig fogok 3-4 percet szanni arra hogy velemenyezzem a reszeket. Nem szeretnem ha a komment hiany miatt bezarnad a blogot mert nekem oszinten szolva nagyon a szivemhez nott. Es hidd el, jonni fognak azok a kommentek. ;) Eloszor en is bizalmatlan voltam ennek a teren, de mostanra mar tizesevel jonnek a kommentek. Csak varni kell. Tudom hogy konnyu ezt mondani, de en is voltam ilyen helyzetben, tudom mit erzel.
De ne szomorkodj!
A tortenettel meg csak igy tovabb csajszi ;)). En veled tartok meg egy ideig.
Puszi, Réka!
Szia! :)
TörlésNem zavar, ha nem kommentelsz minden résznél, nem tragédia. Csak néha kell a biztatás, és valami visszajelzés, hogy van kinek folytatnom a sztorit. Csak néha az is elszomorít, hogy van, hogy egy résznél egy komment sem érkezik és olyan, mintha már nem érdekelne senkit, mintha valahol elrontottam volna és egész nap ezen kattog az agyam. Egyébként köszönöm, hogy írtál, hogy kitartasz mellettem, tényleg nagyon édesek vagytok! <3
Haiiiii! Nagyon tetszett a rész:) bocsi hogy eddig nem írtam de nem voltam gép közelbe...de most írok;) remélem hogy Jessica nem sokára elmondja Justinnal a Twistes dolgokat...és a vége az nagyon tetszik:) várom a következőt:) puszikaaa;))))
VálaszTörlésHey. whazzup :D haha.
TörlésTudnotok kell, hogy azért senkire sem neheztelek, ha éppen nem ér rá írni. Ezt sokszor elmondtam és így is marad. :)
Nem lesznek tisztázva a Twist-es dolgok. Úgy értem, önszántából nem fogja elmondani, de kiderül. A vége nekem is a személyes kedvencem. Örülök, hogy tetszett és hogy szakítottatok mindketten időt egy nem is 2 szavas hozzászólásra és a rész elolvasására.
Puszi mindenkinek. :) #love