✈ Fun Day

~ Jessica

Telefon csörgése keltett reggel 7 órakor. Ismeretlen csengőhang miatt következtettem arra, hogy nem engem keresnek. Mivel Justin úgy látszik elég mélyen aludt, még az egyre hangosodó dallamokra sem riadt fel, gondoltam odamegyek, megnézem ki az és ha esetleg ismerem felveszem és megmondom nem elérhető, vagy majd helyzet adja. Viszont mozdulni sem tudtam. Én hason feküdtem, alattam Justin kezei, miközben engem ölelnek, a feje és egy kis rész a felsőtestéből pedig a hátamon pihent. Talán nem volt jó ötlet a tegnapi aludjunk együtt ötlet. Jobban belegondolva abszolút nem volt jó ötlet. Már csak az hiányzik, hogy Elysandra megtudja. Szerintem ez lenne az utolsó napom az életemből. "Jessica Miller élt  18 - majdnem 19 - évet." Nem lenne vicces. Őszintén bevallva, nem nézném ki belőle, de azért inkább vagyok elővigyázatos.

A csengőhang elhalkulása után Justin átfordult a másik oldalára, nekem szabad utat adva. Előbb nem ment volna neki?! Mondjuk már teljesen mindegy. Ha egyszer reggel felkelek, már nem tudok visszaaludni.
Csak csupán kíváncsiságból - tudom, nem szép dolog - megnéztem ki kereste Justint olyan elszántan. 3 nem fogadott hívás: Selena. Ilyen korán? Vagy? Ő mit csinál ilyenkor? Nem úgy volt, hogy szakítottak? Mindegy. Nem az én dolgom. Azért kíváncsi vagyok... Inkább hagyom, mielőtt baj lesz belőle. De tényleg érdekelne. SMS is van. De nem szabad. Nem szép dolog. Elmegyek zuhanyozni.
10 perce álltam a rám eső víz alatt, mikor ismét megcsörrent Justin telefonja. Elzártam a csapot, megtörölköztem, azt gondolva Justin már biztos felkelt a zajra. Felöltöztem és már nem túl óvatosan csuktam be az ajtót magam után. Csak később vettem észre, hogy Justin még mindig abban a pózban aludt, ahogy otthagytam. Egy mm-t sem mozdult egyik irányba sem. Elég jól kidőlhetett tegnap, pedig nem látszott rajta.

Lementem az étterembe reggelizni, amikor közölték velem, még nincs nyitva, keressek a városban egy másik helyet, ahol tudok enni. Még örültem is volna, ha adnak valami tippet, vagy ha legalább kedvesen mondták volna. Túlságosan is undok volt az alkalmazott. Egyáltalán nem tetszett a modora, de nem tettem szóvá. Jobb is így.

Mivel a városban volt egy McDonald's, felkerestem. Nem tűnt olyan hosszúnak az út, hideg sem volt annyira, a hó nagy része is elolvadt már - egy két helyet kivéve, ott még voltak nagyobb fehér foltok, de azok is olvadásnak indultak. Sok bajom van a Meki-s dolgokkal, de egyszerűen olyan finomra csinálják. Rendeltem egy kávét, egy csirkés McMuffin-t és ennyi volt a reggelim. Bőven elég is volt. Jut eszembe, utólag még vettem egy eper shaket, amiből ittam vagy két kortyot, de magammal cipeltem.

Vissza a hotel felé néhány rajongó megállított és képet kértek. Gondoltam, miért ne. Hiszen "híres vagyok", hadd csináljunk közös képet. Az egyik - a szőke - rá is kérdezett, mi van velem és Justinnal, tisztáztuk az ügyet. Remélem Justin nem haragszik meg érte. A rajongói tényleg nagyon aranyosak. Annyira szerencsés és hálás lehet, hogy ilyen csodás emberek veszik körül. Igazából, nem mindenki ilyen, de ők tényleg nagyon  kedvesek voltak.

Ezek a gondolatok járták át a fejem kb. 5 percen keresztül, amíg a szinte teljesen megmaradt shakemmel beértem a szállodai halba. Justin ott állt egy telefonnal a kezében, majd amikor meglátott intett, hogy menjek oda.
- Igen, tudom. Majd még beszélünk, most mennem kell. - mondta az iPhone-jába, mikor már szembe álltam vele.
- Rendben. Puszillak, vigyázz magadra. - köszönt el a másik fél. Női hang hallatszott, gondolom Selena. Bár nem biztos, de a reggeli hívások után valószínűnek találom.
- Merre jártál? - kérdezte kedvesen.
- Megreggeliztem. - mosolyogtam, majd mutattam a shake-re.
- Szóval reggel is otthagysz és még a reggelit is lemondod. - mondta játszott felháborodottsággal, száját lebiggyesztve. - Amúgy ezt kéred? - kérdezte, majd a fejrázásom után egyből kikapta a kezemből és belekortyolt egy jó nagyot. - De még mindig haragszom. - nyomta be a durcit, amikor a pohár végére ért, majd üresen kidobta.
- Ne haragudj. - kértem, közelebb léptem és boci szemekkel nagyokat pislogtam rá, de nem bírtam tovább. Elnevettem magam, akárcsak ő. - De odakísérhetlek.
- Jajj, köszönöm kedves néni. - nevetett. - Egyedül oda sem találnék. - nevettem én is. - Odakísérhetsz és oda is ülhetsz. Nem kell enned, nem vagy rákötelezve.
- Most inkább úgy, hogy nem eszek kihagyom. Tegnap sem vették jó néven, hogy késtem. - magyaráztam neki.
- Ne foglalkozz Elysandra-val. Elég gyerekesen szinten ragadt.
- Az lehet, de tényleg... - nem engedte befejezni a mondatot. Kézen fogott és szó szerint behúzott az étterembe.
- Mellém ülsz, ha valaki bánt, megvédlek. - mondta és kihúzta a széket. Szerencsére csak pár ember láttára. Nem volt mindenki ott még.

Meg sem tudtam szólalni. Teljesen  zavarban voltam. Főleg azért, mert Elysandra már azóta vizslatott, szerintem még nem is pislogott, amióta látta, Justin a kezem fogja. Istenem... Ez tényleg egy rossz ötlet. Egy újabb rossz ötlet. Mi lesz ebből, te jó ég!
Az asztalt körbeültük, a pincér hozta minden főnek a reggelijét - ami nem állt másból, mint banánjuiceból és palacsintából. Justin odasúgta a pincérnek, hogy az én adagomat ne tálalja, de kifizetjük.

Elysandra-nak egyből szemet szúrt, hogy előttem semmi sem foglalja a helyet. Valójában ő is csak csipegette, akárcsak a többiek - valószínűleg nem volt finom. Bár Justinnak ízlett. Csak úgy tömte magába a nagyobbnál nagyobb falatokat. Nem is értem, hogyan nem fulladt meg, alig rágta meg.
Elysandra nyitotta a száját egy beszóláshoz, de Justin megelőzte.
- Már összepakoltál? - kérdezte teli szájjal. Alig voltak kivehetők a szavak.
- Kellett volna? - mosolyogtam kínosan, ő bólintott. - 5 perc alatt kész leszek.
- Tudod, hogy hova megyünk? - mosolygott.
- Nem igazán tanultam be a helyszíneket. Sorrendbe meg még inkább nem tudom.
- Pedig imádnád. Találgass. Annyit segítek, hogy közel van. - mondta és betömött még egy adag palacsintát a szájába.
- Hát... Sok helyszín van közel. - húztam mosolyra kínosan a számat. - Segíííts. - nyüszögtem.
- P betűvel kezdődik. - adta a tippet.
- Pakisztán? Oké, csak vicceltem. Csak nem Párizs?
- Azért azt hittem nehezebb lesz kitalálni. Imádni fogod, nagyon szép hely.
Lenyelte a falatot, majd szinte utolsókként álltunk fel az asztaltól.

~ Justin

- Nem megyünk inkább lépcsőn? - kérdeztem, miután már teljesen meguntam a liftre várakozni. Kb. 5 perc is eltelt már azóta, hogy lehívtuk a földszintre a liftet.

- Még várjunk kicsit. - válaszolt, de úgy láttam ő is türelmetlenkedik már.

- Ha megyünk lépcsőn segítek összepakolni. - ajánlottam fel neki, bár nem szívesen pakolom össze még a saját cuccaimat sem, de az idő is siettetett, ráadásul meg is untam az egy helyben állást.

- Nem inkább nekem kéne segítenem rajtad? - nevetett ki. - Ahogy elnéztem tegnap, eléggé szét voltak a cuccaid.

- Megoldom. Viszont bármi nemű segítséget örömest fogadok. - közöltem vele viccesen, őszintén.

- Segítek és mehetünk lépcsőn, úgyis meguntam a várakozást. - fogadta el végül legutóbbi ajánlatom.

20 perccel később Jess jött be a szobaajtómon.

- Justin! Te komolyan semmit sem csináltál? - akadt ki rám, én pedig óvatosan csúsztattam vissza a zsebembe a telefonom.

- Azt mondtad segítesz. - szembesítettem a tényekkel.

- Az igaz. - nevette el magát. - Azért viszont elkezdhetted volna összerendezni ezt a kupit. És te is ígértél segítséget és most be is pótolod. Nem csinálom meg helyetted.

- De megígérted. - keltem ki jogosan magamból. Tényleg megígérte. Most megharagudtam rá. Igazából nem, csak megjátszottam magam.

- Azt, hogy segítek, nem azt, hogy megcsinálom helyetted. Szóval mozdulj és te is csinálj valamit. - nézett rám komolyan.

Elkezdtem összeszedni a szétszórt cuccaimat innen-onnan, amikor megállított és fejet rázva kapkodta ki a kezemből a különböző ruhadarabokat.
- Inkább folytasd, amit az előbb abbahagytál. - nevetett rajtam én pedig szívesen engedelmeskedtem.
10 perc alatt össze is pakolt helyettem egyedül. Lecipekedtünk a turnébuszba, ami feltűnéskeltés elkerülése végett a hotel mögötti udvarban várt ránk. Kész csoda, senki sem szúrta ki az 5 turnébuszt. Jess elindult a lány táncosok busza felé. Hiba lenne Ely-vel utaznia. Még a végén kinyírná. Ilyenkor teljesen kikapcsol az agya, nem is értem hogyan viselkedhet egy lány így. Kissé szánalmas.

- Nem akarsz inkább velem jönni? - kérdeztem tőle.
- Nem akarok zavarni. - mosolygott rám, de megállt előttem.
- Tehát ezt egy igennek veszem. - mosolyogtam vissza, kivettem a kezéből a bőröndjét, odaadtam Kenny-nek, hogy segítsen ezt is bepakolni a busz aljába.
- És mi lesz a többi cuccommal?
- Majd megoldjuk. - válaszoltam. Valójában még fogalmam sem volt, hogyan de valamit mondanom kellet. - Meg találod akkor is, ha másik buszba pakoljuk, nem?
- De. - mosolygott.
- Addig menj fel nyugodtan. Nick, Scooter és Kenny is fent vannak már, meg még néhányan jönnek. - szembesítettem a tényekkel, hogy ne lepődjön meg senkitől.

- Hogyhogy az új lány is velünk jön? - lépett mellém Scooter.
- Az új lánynak neve is van. Egyébként ha zavar megmondhatod, csak kicsit összeismerkedünk jobban, te sem tudsz róla sokat, én sem és gondolom szeretnéd tudni, hogy nem egy bérgyilkos. - viccelődtem, de tényleg meg szeretném ismerni kicsit jobban. Hiába tudja úgy, hogy mindent tudok róla, alig néhány dolgot. Csak épp szerencsém volt, Jenny elárult róla néhány tulajdonságot.
- Örülök, hogy végre így látod a dolgokat és nem csak azért hívod át a lányokat, mert szép arcuk és testük van. - utalt ezalatt egy előző baklövésre, ami tényleg egy hiba volt. Utólag így belegondolva, elhiszem amit Scooter állít.
- Legközelebb hallgatok rád. - mondtam őszintén.
- Kétlem kölyök. - nevetett rajtam. - Na, szedd össze magad, már el kellett volna indulnunk egy fél órája.

~ Jessica

- 5 perce is ugyan ezt mondtad. Jess gyerünk már. Nincs több passz lehetőséged. - mondta Justin, miközben felelsz vagy merszet játszottunk.

- De nem akarom megmondani, hogy ki volt az első barátom, mert híres. - szenvedtem az időhúzással.

- Annál jobb, legalább tudjuk azonosítani a személyt. - mondta Nick.
- Scooter kérlek segíts. - kértem az arra tipegő menedzsert, aki egyből a pártomat fogta.
- Ha valamit nem akar elmondani, nem tudjátok kényszeríteni. Amúgy sem szép dolog.
- Az hidegen hagy Scoo. - vágott vissza Justin.
- Egyébként mi a téma? - kérdezte és leült közénk a kanapéra.
- Azt kérdeztük, hogy ki volt az első barátja, de nem hajlandó elmondani. - válaszolta Nick.
- És híres lett. - tette hozzá Justin.
- Húha. Akkor ez már engem is érdekel. - nézett rám Scooter.
- De ez így nem fair. - nyavalyogtam.
- Nem kellett volna beszállnod az elején. Ez egy bevállalós játék, ha nem vagy az, akkor nincs értelme. - nézett rám Scooter komolyan és lélekbehatolóan. Végem. Nem hiszem el, nincs visszaút. - Jóó... Megmondom. De nem akarok semmi hozzászólást hallani.
- Hallgatjuk. - mondták mindhárman szinte egyszerre.
- Johny Depp. - törtem ki nevetésben
- Na, most komolyan. - hitetlenkedett Justin. Úgy látszik, ők nem értették a viccet.
- Luke Peterson Holmes Chapel... - kezdtem bele, de Nick közbevágott.
- Strébere. - ebben semmi vicces nem volt, ők mégis jót derültek rajta.
- Ez bunkó volt. - durciztam.
- Akkor mesélj róla. - kérte Nick, Justin pedig egyet értett vele.
- Tudom, hogy senkit sem érdekel. - vontam össze karjaimat magam előtt, és sértődöttséget színleltem. Béna színész lennék, ezért megadtam magam. - Oké.
- Egyébként még sosem hallottam róla ezelőtt. - mondta Justin.
- Mert nem híres, csak azt hittem, így hanyagoljátok a témát. - válaszoltam őszintén.
- Na, mesélj. - mondta Justin.

- Akkor szerintem én megyek is. - vágott közbe Scooter gyorsan nevetve. - Hosszú beszélgetés elé néztek, sok a dolgom.
- Egyébként hány évesen jöttetek össze? - kérdezte Nick.
- Egyáltalán hogyan oldottátok meg? Te londoni vagy ő pedig Holmes Chapel-ben lakott. Totál messze van a kettő egymástól. És hol találkoztatok?
- Nem hiszem el. Ez már megvolt 3 kérdés is. Most én jövök.
- Most témában vagyunk, Jess, mesélj! Előbb ígérted meg!
- Egyik nyáron találkoztunk, amikor Londonba jöttek nyaralni. 13 évesek voltunk. Augusztus vége felé futottunk össze az egyik parkban. Néhányszor összetalálkozott a tekintetünk és ő odajött, bemutatkozott, vicces volt, de egész jól elvoltunk. Számot cseréltünk, másnap is találkoztunk, majd még utána is, aztán még mielőtt a suli elkezdődött volna, én is leutaztam hozzájuk. Hétvégenként találkoztunk. Emlékszem, mindig erősködött, hogy ő akar jönni. Nagyon aranyos volt. - elmosolyodtam, ők pedig olyanok voltak, mint az 5 évesek, akiknek az anyjuk esti mesét mond.
- És miért szakítottatok? - kérdezte Nick éppen olyan döbbenten, mint amilyen lefagyott arcot Justin vágott.
- Anyuék eltiltottak tőle, mert romlott a teljesítményem a suliban. - mondtam parodizálva szüleimet.
- És ti engedelmeskedtetek? - szólalt meg Justin is.
- Nem. - nevettem el magam. - Utána is találkoztunk, de azért szakítottunk, mert később mi is rájöttünk, hogy így nem igazán mehet. Mármint túl nehéz volt ide-oda utazgatni. Volt amikor naponta mentünk egymáshoz. Végül barátok maradtunk, de azóta felnőttünk, ő híres lett és szinte teljesen elhanyagoltuk egymást.
- Ez szomorú. - mondta Scooter.
- Mégis itt maradtál? - néztem rá.
- Igen, de nem szállok be a játékba, inkább figyellek titeket. Imádom a szaftos sztorikat. - mondta.
- Na, szóval... Én jövök. Nick! Felelsz vagy mersz?
- Felelek. - válaszolt.
- Ne már, hogy mindenki felel. - panaszkodott Jus.
- Akkor majd te mersz Justin. - vágtam vissza neki.
- Miért ne? Bátor vagyok. - fényesítette magát.
- Akkor... Olyan sok mindent megbeszéltünk már, hogy nincs ötletem. - mondtam teljesen őszintén. Már másfél órája úton vagyunk és azóta játszunk. Valami nagyon bénával álltam elő. - Ki a példaképed?
- Anyukám. - röhögött saját válaszán. - Valójában nincsen. Justin, akkor merj! - nézett Nick Justinra, majd valamit a fülébe súgott, amitől a szupersztár elröhögte magát, lenézett, fejét rázta, aztán odamászott hozzám, közel hajolt és nyitotta száját.