✈ All Around The World - Part 02

Kedves Olvasók!

Hazatértem! Megérkeztem a táborból, ami őszintén szólva nem a legjobb volt. Az egyetlen értékelhető dolog, hogy új barátságokra tettem szert. A jó hír, hogy kaptok új részt, viszont van egy rossz hírem is. Ismét táborozni megyek. Pontosan július 5-8-ig, így legközelebb csak július 9-én tudom hozni a részt. 

Azért remélem nem veszítettem el az összes olvasómat ezzel a sok kieséssel. :(

A rész eleje átlagosra sikerült, viszont a végén ismét történnek olyan dolgok, amik nem lesznek túl jó hatással az az után lévő történésekre.

Azt is megígérem, hogy nem lesz már sok sírós rész, mert nem szeretném agyon depizni a blogot, nem is erről szólna. Csak ez így jött ki. 

Nem árulok el többet, jó olvasást! :)

#LoveYouAll

~ Jessica

Egyedül ültem a repülő ülésén, miközben a felhőket kémleltem. Érdekes módon felülről. Nem nagyon szoktam repülni, kicsi félelem is tartózkodott bennem, több ok miatt is.

Legelőször is attól tartottam, lezuhanunk. Igen, tudom, kicsi az esélye és van annyi szerencsém, nem történik semmi rossz. Másrészt, távol vagyok  a családomtól és hiányoznak.

Ami leginkább aggaszt, hogy Twist is velünk tart a turnén. Nem félek tőle, de tényleg nem bírom itt látni a közelemben. Ezek a dolgok eléggé lehangolttá tettek.

Nick lépett mellém és ült le a jobb oldalamon lévő - elég puha és kényelmes - bőrfotelbe és kérdezősködni kezdett.

- Miért vagy ennyire magad alatt?

- Nem vagyok. - hazudtam és egy műmosolyt szorítottam - sikertelenül.

- Ha nem akarsz beszélni róla, akkor inkább ne hazudj.

- Csak zavar, hogy folyton itt koslat. - mutattam egyenesen Twist felé.

- Nem csak téged zavar. - válaszolt és őszintének tűnt én elfordultam. Talán, ha nem csak az én szememben ellenség, Justinnak is feltűnik, hogy nem a legjobb ember a világon. - Viszont nem csak ez a bajod, nem igaz?

- Eddig Elysandrával egész jól elvoltunk folyton beszélgettünk, de ma amióta felszálltunk a gépre gyilkos pillantásokkal illet. - folytattam feszülten.

- Sok dolog van, amit még nem tudsz és minden kihatással van a veled történtekre. 

- Nem tudlak követni. - néztem rá értetlen arccal.

- Nem szeretnélek ilyen dolgokba beavatni Justin engedélye nélkül. - mondta kínosan. - Úgy értem, tudod, szívesen elmondanám, de ez olyan egyszerű dolog. Mindenesetre lehet oka féltékenykedni.

- Rám? - érdeklődtem tovább, mert tényleg nem fogadta be az agyam az infókat.

- Rád. - válaszolt. - Nem tűnt fel kicsit sem?

- Mi?

- Akkor ezt most hagyjuk. - mondta majd felállt, hogy gyorsan menekülni tudjon, de nem engedtem, kíváncsivá tett és nem szeretem a lezáratlan beszélgetéseket.

- Várj! - húztam vissza. - Ezt most hogy érted?

- Justin és Elysandra állítólag együtt vannak. - motyogta suttogva, száját alig mozgatva, kikerekedett szemmel, hogy senki más ne hallja meg. Mintha ekkora hangazavarban akárki is meghallotta volna, de mindegy.

Most meglepett. Viszont azt még most sem értem, miért féltékeny. Persze, majd lenyúlom tőle a szupersztárját... Nem vagyok olyan típus. Habár... Azért elég jól néz ki és rendkívül rendes és törődő srác. A fenébe is! Milyen szerencsés már Elysandra, errefel össze-vissza pampog. Még mindig nem az én dolgom...

- Várj. - fordultam hangosabban hozzá.

- Már megint mire? - nevetett rám.

- Még nem mesélted el, hogy mi volt a klubbos csajjal, akit randira akartál hívni. - mosolyogtam.

- Igazából nem mertem elhívni. - mosolygott vissza és távozott.

- Nem mondod komolyan! - kiabáltam nevetve utána.

- Dehogynem! - kiabált vissza.

Mi olyan nehéz abban, hogy randit kérjen egy lánytól? Csak egy mondat. Az nem túl vészes. Ha pedig nem-et mond, fel lehet dolgozni. Szerintem. Persze, nem könnyű dolog. Inkább vissza is szívom a dolgokat, amiket mondtam. Fordított helyzetben már felfogtam... Azért egy próbát megért volna.

Becsuktam a szemem, hogy az alatt a maradék fél óra alatt egy kicsit tudjak szundítani. Utolsó látképem Justin és Chris volt. Beszélgettek. 

~ Justin

- Emlékszel arra a csajra a klubból? - kérdezte Twizzle.

- Attól függ melyikre. - nevettem. - Elég sok volt, nem nagyon tudom, melyikre gondolsz.

- A szőke. - magyarázta tovább, de még mindig nem tudtam, kire gondol.

- Bocs haver, nem tudom.

- Pedig elég sokszor láttalak titeket együtt. - gúnyolódott, de most sem vágott az agyam. - Elég pocsék emlékezeted lehet! - folytatta és elővett a zsebéből két szál füves cigit, az egyiket felém nyújtotta. Megráztam a fejem. - Persze, vigyáznod kell a jófiú imidzsedre. - folytatta a gúnyolódást, de figyelmen kívül hagytam. - Csak meg ne kívánd. - hangzott el a végszó és rágyújtott.

Pontosan az járt a fejemben, hogyan kérdezhetném meg tőle, hogy tud-e valamit Jessica-ról és ami aznap vele történt. Csak úgy nem rukkolhatok elő a kérdéssel, nekiszegezve. Megsértődne. Ismerem. 

- Te is sok időt töltöttél Jessica-val. - próbáltam erről az oldalról megközelíteni a témát.

- Csak nem féltékeny vagy? - szívott be egy újabb adag füstöt.

- Nem. Csak gondoltam, tudod, mi történt vele aznap este. - tértem rá a tárgyra.

- Nem. - vágta oda idegesen. - Mi történt vele? - kérdezte, mintha egyáltalán nem érdekelné.

- Pontosan én sem tudom. Megkérdeztelek hátha te tudod.

- Mellélőttél. - mondta és faképnél hagyott...

 ~ Jessica 

Az olasz hotelig szinte agyon fagytam az aznapi összeállításomban - hiába mentünk kocsival. Justin oda akarta adni a kabátját - persze én hülye majd vehetek egyet, mivel nem hoztam és ilyen időben tuti jégkockává fagyok - viszont visszautasítottam. Egyrészt Elysandra miatt. Bár már most is totálisan ki nem állhat, de nem akarok a leggyűlöltebb személy lenni a szemében - annak ellenére, hogy még mindig nem tudom miért neheztel ennyire. Másrészt senki sem járna jól, ha éppen az énekesnek kéne az ágyban töltenie az összes idejét a turné alatt. Érdekes koncert lenne. A rajongók eljönnek messziről, hogy lássák Justint, erre fel ő az ágyat húzza, ugyanis egy vékonyka kis pólóban feszített a nagy hóesésben. Azért nem volt olyan nagy, de mínusz fokok lehettek, ebben az egyben biztos vagyok. Londonban sokkal melegebb volt, amikor indultunk...

Amikor beértünk a hotelbe Scooter szájából valami olyasmit hallottam, hogy vegyek egy jó forró fürdőt - ami már azóta a fejemben repked, amióta elhagytuk a repteret - és kb. másfél órám van, utána egy közös vacsora. Azt viszont már nem hallottam, hogy hol. Mindegy. Ráér később is megkérdezni.

Lifttel mentem a hotelbe, a kistáskámmal. Helyesbítve egy kisbőrönddel. De tényleg nem volt nagy. Csak ilyen, apróbb. Benne voltak a holnapi ruháim, a pizsamám, csereruha mára, néhány kiegészítő és cipők. Beállítottam a sarokba a bőröndöt, a fürdőszoba felé indulva elcsodálkoztam, milyen hangulatos szoba. A táncstúdióra emlékeztetett a stílusa, amitől egyből jobb kedvem lett. Visszaemlékeztem, hogyan lógtunk meg Nick-kel a tulaj elől és hogy az ott maradt cuccaim között volt az iPod-om. Még a telefonomnál is jobban szerettem. Annyira aprócska volt és még szülinapomra kaptam a nagyitól tavaly, teljesen a szívemhez nőtt. Az érzés olyan, mint amikor a kisgyerektől elveszik az alvóállatát. Szomorú...

Megengedtem a kádba a vizet, raktam bele alma illatú habfürdőt, majd amikor tele lett, visszamentem a szobába az otthagyott törölközőmért. Addig Twittereztem. A rajongók is megenyhültek. Már amelyik. Már amennyire tudtak. Justinnak tényleg igaza volt azzal, hogy pár hét és elmúlik a nagy őrület. És 80.000 követő. Wow. Azért nem vagyok olyan büszke magamra. Sokan csak Justin miatt követtek be. 

Az ajtón kopogás nélkül Chris rontott be. Egyenesen nekem támadt és faggatózni kezdett. Ujjait rászorította a csuklómra, aminek hatására a néhány napja történt érzések törtek fel. Megrémülten néztem rá.

- Mit mondtál neki? - ordított az arcomba. Nem értettem a kirohanását, de minden egyes porcikámban éreztem, mi fog következni. - Ne kelljen még egyszer megkérdeznem! Ki vele! - folytatta a kiabálást. Próbáltam erős maradni, pedig mindenem remegett. 

- Semmit nem mondtam senkinek. - válaszoltam kérdésére őszintén, annak reményében, most nem fog bántani.

- Nem bírom, ha hazudsz. - szorított a kezemen. Mondtam volna, hogy fáj, de nem érdekelné. - Kapsz egy utolsó esélyt édes. - próbálta visszafogni magát, de mivel képtelen voltam hangot adni gondolataimnak, ő türelmetlen volt, teljes erőből a falnak nyomott. - Ki vele! - kiabált velem, mire automatikusan megindultak a könnycseppek. Nem akartam sírni. Annak ellenére, hogy képtelen voltam elhinni, hogy ismét ez történik velem. 

Ekkor már féltem tőle. Nem nyugodott meg, egyre inkább dühösebb lett. Óvatosan a szemeibe nézve hiányoltam a megbánást. Annál jobban látni lehetett, mi fog történni. Nem sokkal később meg is éreztem az erős, csípő érzést, ami nem akart elmúlni. Majd a következő adag pofont.

Elrántott a faltól, abban reménykedtem, leáll, egyedül hagy, vagy csak kiabálni fog. Ez sem teljesen úgy történt, ahogy elképzeltem. A fájdalom jobban terjedt. A földre zuhantam lökésétől, leguggolt hozzám.

- Ezt az érzést jól jegyezd meg arra az esetre, ha megint beszélni akarsz bármiről. - vágta hozzám a szavakat, felállt, nyugodtan kisétált a helyiségből. Erős voltam, de megtörtem.