Kedves Olvasók!
Annyira, de annyira sajnálom, hogy nem hoztam a részt. Sosem gondoltam volna, hogy olyat ígérek, amit nem tudok teljesíteni. Általában nem jellemző rám és jobban el vagyok keseredve, mint ti.
Nem akarok magyarázkodni, mert úgyis tudom, teljesen felesleges, de a hétvégén egy kissé elfoglalt voltam és a lelki állapotom sem az régi mostanában. Magam sem tudom, mi ütött belém...
Nem akarok magyarázkodni, mert úgyis tudom, teljesen felesleges, de a hétvégén egy kissé elfoglalt voltam és a lelki állapotom sem az régi mostanában. Magam sem tudom, mi ütött belém...
Kárpótlásul legközelebb 2-3 részt is felrakok, remélem tényleg nem haragszotok és azért meg se egyetek, mert ilyen gyenge résszel jelentkeztem. #sorry #kisses #hugs
~ Justin
- Mi az hogy itt alszol? - tette fel a kérdést, amikor már mindketten valószínűleg a vendégszobában tartózkodtunk.
- Szeretek másoknál a aludni. - feleltem kevésbé őszintén.
- Én viszont nem szeretem, ha idegen emberek alszanak nálam. - aprócska mosoly bújt meg szája szélében, amiből arra következtetek, nem gondolta komolyan, de azért reagálnom kellett.
- Hé... Nem vagyok idegen. - nevettem el magam. - Már ismerjük egymást...
- Vagy 2 napja. - fejezte be helyettem.
- De attól még ismerjük egymást.
- Fogjuk rá. - nem értve az előző mondatát, egy értetlenkedő, felhúzott szemöldökű sráccal találta szembe magát. - Úgy értem, az oké, hogy te tudsz rólam jó-pár dolgot, amit KINYOMOZTÁL - tette a hangsúlyt a "kinyomoztál" szóra - viszont én nem sok mindent tudok rólad.
- 19 éves vagyok és szeretem a hokit.
- Azta... Milyen érdekes. - mondta megjátszott ámuldozással, majd komolyra váltott. - Melyik a kedvenc csapatod?
- Toronto Maple. - jelentettem ki teljesen természetesen.
- Neeee. - mondta, mint aki nem hisz a fülének. - Ezt most tényleg komolyan mondod? Nekem is. - ujjongott.
- Esküszöm! De már nem hiszek neked. - nevettem.
- Én is esküszöm. -válaszolt. - Ez tök izgi. Mármint... Még soha senkivel nem találkoztam, aki szerette volna a hokit. Ha találkoztam is általában idióta orosz csapatoknak szurkoltak. Képzeld kiskoromban jártam fél évig hokizni, de eltörtem a lábam és anyu kivett. - darálta a szavakat szorosan egymás után, miközben saját magát is kinevette.
- Aranyos vagy.
- Köszönöm, tudom. Ez csak egyértelmű. - mondta hamis nagyképűséggel.
- Mesélj magadról. - kértem, elindultam a lépcsőn le, a konyhát keresve.
- Mégis mit mondjak, amit nem tudsz? - kérdezte mosolyogva.
- Nem sok dolgot tudok rólad. Bármit kérdezhetek?
- Normális dolgokat kérdezhetsz. - jött zavarba.
- Valójában... - húztam az időt. - Mi volt közted és Twizzle között?
- Öhh... - sokkoltam a kérdéssel. Az összes eddigi boldogság megszűnt láthatóan. Keze is elkezdett remegni. Nem volt a legjobb ötlet most előhuzakodni a témával. - Ami azt illeti... Hát az... Igazából... Öhh... Bonyolult dolog. Mármint hosszú és... Érted. - elég kínosnak tűnt a helyzet. Teljesen elérzékenyült. Nem tudom, mit élt át a kapcsolatuk, de biztos nem a legjobb dolgokat. Vagy csak spontán nem akar beszélni róla. Talán csak nem bízik bennem. Hiszen, tényleg csak pár napja vagyunk ismerősök. Barátok... Magam sem tudom el dönteni. Majd eldől az idő múlásával.
~Jessica *5hours later*
A szobámban ültem egyedül egy hosszas veszekedés után. Úgy éreztem, ideje kikapcsolódnom egy rövid időre a szüleimmel töltött kellemetlen kiabálás után. Odasiettem a ruhásszekrényemhez, kivetem a leglazább összeállítást. Először egy fekete feliratos, szürke YMCMB pulcsi akadt a kezembe. Elgondolkoztam... Hiába Young Money Twist, felkaptam a ruhadarabot magamra, majd a Navy White Chachi-mat. Végül egy szürke Vans-t húztam fel lábamra. Hajamat gyorsan
feltűztem és szó szerint loholtam a kocsim felé.
Nem akartam a veszekedés után most találkozni akár apával, vagy anyával. Igazából sosem értettek meg. Mindig ez volt a helyzet. Képtelenek voltak időt szakítani rám, akármi történt is, mindig az volt az előrébb való, nem a saját lányuk. Aláírtam a szerződést, amit Justin ajánlott. Elvégre 18 éves vagyok, ami azt jelenti, Európában már nagykorú. A saját életemről van szó, én döntöm el, mit hogyan és miért teszek. Nem szeretem, ha akárki is beleszól. Már megjegyezhették volna, csak azért is azt teszem, amit tiltanak. A saját szabályaim szerint szeretek élni. Az utolsó gondolatom lenne, hogy a végrehajtójuk legyek. Mostanában sem leszek majd „munkára” fogható.
Kocsiba ültem és száguldoztam végig a városon. A legtávolabbi táncteremnél álltam meg, majd mivel nem bérlem a helyet, besurrantam. Tágas, hangulatos terem, teli tükrökkel. Ki akartam kapcsolódni.
Magammal cipelt iPod-omat rákapcsoltam a hangfalra, kiválasztva Chris Brown I Shoul Have Kissed You című számát, beállva a tükör elé indult meg testem.
A zene halkságára, majd az elsötétedő fényekre és az apró, halk lépésekre lettem figyelmes.
- Van ott valaki? - kérdeztem ijedten, amit azonnal meg is bántam. Hiszen a hely tulajdonosa is lehet, és ha kiderül börtönbe is csukhatnak. Hála az égnek nagyobb szerencsém volt.
Felizzottak a lámpák szépen sorban, majd megpillanthattam Nick-et.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek, de ez kihagyhatatlan volt! - nevette el magát.
- Még szerencséd, hogy erős típus vagyok, különben a szívrohamot kaptam volna. De olyan mértékben, hogy még az orvosok sem tudtak volna javítani az állapotomon. És az meg a másik, hogy ne nevess, mert bajba kerülhetnénk még most is.
- Mégis miért? - kérdezte döbbenten.
- Nem fontos. - mondtam. Erre ő sejtve valamit vigyorogni kezdett és rám mutogatott. - Hagyjuk! - emeltem fel a hangom nevetve. - Komolyan!
- És akkor mit keresel itt? - kérdezte.
- Ki akartam kapcsolódni. Mostanában ide-oda cibáltak az események, olyannal akartam eltölteni az időmet, amit szeretek csinálni. - mondtam és közben sétáltam a sarokba a táskámban pihenő vízért.
- Az jó dolog, de úgy értettem miért pont itt?
- Hát... Ami pedig azt illeti ez a a legnyugisabb hely Londonban. - mondtam és belekortyoltam italomba.
- Tetszett amit csináltál. - szólalt meg 1 perc némaság után.
- Igazán? - próbáltam értetlenkedni.
- Jobban tetszett volna így. - belekezdett a lépésekbe és őszintén szólva tényleg jobban nézett ki. - Kapcsold be a zenét. - utasított. - Gyere, próbáld meg.
- Aha, persze. Én nem vagyok te, hogy 2 másodperc alatt rögzítem a dolgokat. - nevettem kínosan, ugyanis kissé kellemetlenül esett, hogy ilyen tehetséges. Különben sem akartam leégetni magam a bukdácsolásommal.
- Na! Gyerünk Jess, csináld utánam. - beszélt hozzám lelkesen.
- Ha elesek rád kenem! - mosolyogtam rá.
- Csak add önmagad. - kacsintott és táncra perdült.
- Jó, de...
- Ki van ott? - hallatszott egy mérges hang egy idegen szájából.
Nick-kel kikerekedett szemekkel egymásra néztünk. Az a személy valószínűleg - sőt már biztos, hogy a tulaj.
- Gyere, gyorsan. - húzott maga után, de én megtorpantam és földbegyökerezett lábbal álltam előtte.
- A cuccaim. - figyelmeztettem.
- Hagyd, csak mozogj már. - húzott továbbra is.
- De...
- Mozdulj meg Jess! - vált feszültté.
Futottunk egyenesen a 4-es számú kijárathoz. A villanyt is égve hagyva magunk mögött vettük az irányt jobbra a folyosón, majd Nick megtorpant.
- A másik irányba. - utasított.
Az ablakhoz érve szólalt csak meg ismét.
- Mássz ki.
- Mi? Most csak viccelsz, ugye? - lepődtem meg.
- Ne szórakozz, sipirc! - mondta és adott egy hátsó löketet, mire én már kívül is találtam magam az épületen.
Egy kicsit nagyobbat estem, mint gondoltam, ő nevetésben tört ki.
- Zöld lett a nadrágom. - derültem jót saját magamon.
- Menj arrébb, én is ugrok. - kérte én pedig engedelmeskedtem. Kiugrott és siettünk a kocsim felé.
- Kidobjalak a hotelnél? - ajánlottam fel.
- Még be kéne ugranom egy helyre, szóval örülnék ha ott kiraknál.
- Rendben. - mondtam. - Ez azért vicces. - mosolyogtam, és beindítottam a motort.
- Mi? - kérdezte, miközben ő a biztonsági övével babrált.
- Hogy majdnem lebuktunk.
- Tudod merre van a tegnapi klub, ahol Justin szülinapját tartottuk?
- Hogyne, de olyat kérdezhetek, mit akarsz te ott?
- Tegnap találkoztam egy lánnyal és... - mondta, miközben fülig ért a szája.
- Oh... Értem én! - mondtam, majd rányomtam a gázpedálra.
- Megvárjalak? - kérdeztem, amikor leparkoltam a klubhoz legközelebbi parkolóban.
- Mit mondjak neki? - hagyta figyelmen kívül az előző kérdésemet.
- Hát... Ö... Milyen lány? Úgy értem mennyire ismeritek egymást? - próbáltam ráismerni a helyzetre.
- Nem tudom.
- Menj be! - tanácsoltam. - Nem tanulhatsz be előre szöveget. Helyzettől függ, hogy kinek mikor és mit mondasz. Lehet most úgy gondolod, bemész és mindent elszúrsz, de az is megeshet, olyan ügyes leszel, mint még soha. Most viszont remélem boldog vagy, mert még egy ember sem kapott tőlem ilyen tanácsot. Mást sem, szóval légy büszke. - nevettem, de az sem segített a helyzeten.
- Kísérj be. - nevetett kínosan.
- Jézus Nick! - nevettem el magam. - 29 vagy, ne mondd, hogy nem mersz bemenni egy lányhoz egyedül. - hitetlenkedtem. - Az meg hogy nézne ki, ha kísérgetnélek? Lehet azzal szúrod el, hogy bemegyek veled. Lehet a barátnődnek gondol majd. - bizonygattam neki, mennyire rossz ötlete támadt.
- De akkor inkább ne várj meg.
- Ahogy szeretnéd. Akkor jó éjt! - köszöntem el, mire ő is elmorogott idegességében egy sort és kiszállt, majd távozott.
Ismét beindítottam a kocsit, majd mielőtt hazamentem volna, egy kis kitérőt tettem egy éjjel-nappali kisboltba pár sarokkal arrébb. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, végiggondoltam a napom.
Borzalmasan kezdődött. Saját magamnak köszönhetem, és megérdemeltem valamilyen szinten a pofont. Nem azért, mert azokat a dolgokat mondtam rá, hanem azért, amit tettem. Egy életre elegendő lecke volt. Soha többé nem fogok senkinek sem egynél több esélyt adni, mert felesleges. Valaki úgyis tönkreteszi.
Justin nélkül sem tudom, hol lennék. Amióta ismerem - persze, nem egy hosszú idő, de - valami megváltozott bennem lelkileg. Érzékenyebb lettem és energiadússá váltam. Lehet, ezt ti most nem értitek, de képtelenség lenne elmagyarázni. Vannak furcsa dolgok, amik folyton az agyamban motoszkálnak és végül jó véleményt adnak a srácról.
Az viszont nagyon bánt, hogy ismét összevesztem a szüleimmel. Pontosan tudom, hogy szeretnek és csak vigyázni akarnak rám, de hagyjanak egy kis levegőt nekem is. Hadd hozzak az életemben saját döntéseket is. Egyszer állnák meg, hogy nem szólnak egy-két rossz szót.
Izgatottan vártam, hogy végre tényleg aláírhassam azt a táncos szerződést, amiről Justin beszélt. Meg is tettem. Tehert kellett volna éreznem akkor, amikor a toll a kezembe került, de inkább megkönnyebbültem. Összességében, hiába indult pocsékul a napom boldogan fejezem be. Alszok még a dolgokra egyet, de még előtte beszaladok néhány gyümölcsért a boltba, mivel Jennivel megbeszéltük, rendezünk egy kisebb ünnepséget azzal az okkal, hogy világkörüli turnéra indulok. Ráadásul nem is akárkivel, hanem Justin Bieberrel, a kanadai szupersztárral. Remek út lesz...
Nem akartam a veszekedés után most találkozni akár apával, vagy anyával. Igazából sosem értettek meg. Mindig ez volt a helyzet. Képtelenek voltak időt szakítani rám, akármi történt is, mindig az volt az előrébb való, nem a saját lányuk. Aláírtam a szerződést, amit Justin ajánlott. Elvégre 18 éves vagyok, ami azt jelenti, Európában már nagykorú. A saját életemről van szó, én döntöm el, mit hogyan és miért teszek. Nem szeretem, ha akárki is beleszól. Már megjegyezhették volna, csak azért is azt teszem, amit tiltanak. A saját szabályaim szerint szeretek élni. Az utolsó gondolatom lenne, hogy a végrehajtójuk legyek. Mostanában sem leszek majd „munkára” fogható.
Kocsiba ültem és száguldoztam végig a városon. A legtávolabbi táncteremnél álltam meg, majd mivel nem bérlem a helyet, besurrantam. Tágas, hangulatos terem, teli tükrökkel. Ki akartam kapcsolódni.
Magammal cipelt iPod-omat rákapcsoltam a hangfalra, kiválasztva Chris Brown I Shoul Have Kissed You című számát, beállva a tükör elé indult meg testem.
A zene halkságára, majd az elsötétedő fényekre és az apró, halk lépésekre lettem figyelmes.
- Van ott valaki? - kérdeztem ijedten, amit azonnal meg is bántam. Hiszen a hely tulajdonosa is lehet, és ha kiderül börtönbe is csukhatnak. Hála az égnek nagyobb szerencsém volt.
Felizzottak a lámpák szépen sorban, majd megpillanthattam Nick-et.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek, de ez kihagyhatatlan volt! - nevette el magát.
- Még szerencséd, hogy erős típus vagyok, különben a szívrohamot kaptam volna. De olyan mértékben, hogy még az orvosok sem tudtak volna javítani az állapotomon. És az meg a másik, hogy ne nevess, mert bajba kerülhetnénk még most is.
- Mégis miért? - kérdezte döbbenten.
- Nem fontos. - mondtam. Erre ő sejtve valamit vigyorogni kezdett és rám mutogatott. - Hagyjuk! - emeltem fel a hangom nevetve. - Komolyan!
- És akkor mit keresel itt? - kérdezte.
- Ki akartam kapcsolódni. Mostanában ide-oda cibáltak az események, olyannal akartam eltölteni az időmet, amit szeretek csinálni. - mondtam és közben sétáltam a sarokba a táskámban pihenő vízért.
- Az jó dolog, de úgy értettem miért pont itt?
- Hát... Ami pedig azt illeti ez a a legnyugisabb hely Londonban. - mondtam és belekortyoltam italomba.
- Tetszett amit csináltál. - szólalt meg 1 perc némaság után.
- Igazán? - próbáltam értetlenkedni.
- Jobban tetszett volna így. - belekezdett a lépésekbe és őszintén szólva tényleg jobban nézett ki. - Kapcsold be a zenét. - utasított. - Gyere, próbáld meg.
- Aha, persze. Én nem vagyok te, hogy 2 másodperc alatt rögzítem a dolgokat. - nevettem kínosan, ugyanis kissé kellemetlenül esett, hogy ilyen tehetséges. Különben sem akartam leégetni magam a bukdácsolásommal.
- Na! Gyerünk Jess, csináld utánam. - beszélt hozzám lelkesen.
- Ha elesek rád kenem! - mosolyogtam rá.
- Csak add önmagad. - kacsintott és táncra perdült.
- Jó, de...
- Ki van ott? - hallatszott egy mérges hang egy idegen szájából.
Nick-kel kikerekedett szemekkel egymásra néztünk. Az a személy valószínűleg - sőt már biztos, hogy a tulaj.
- Gyere, gyorsan. - húzott maga után, de én megtorpantam és földbegyökerezett lábbal álltam előtte.
- A cuccaim. - figyelmeztettem.
- Hagyd, csak mozogj már. - húzott továbbra is.
- De...
- Mozdulj meg Jess! - vált feszültté.
Futottunk egyenesen a 4-es számú kijárathoz. A villanyt is égve hagyva magunk mögött vettük az irányt jobbra a folyosón, majd Nick megtorpant.
- A másik irányba. - utasított.
Az ablakhoz érve szólalt csak meg ismét.
- Mássz ki.
- Mi? Most csak viccelsz, ugye? - lepődtem meg.
- Ne szórakozz, sipirc! - mondta és adott egy hátsó löketet, mire én már kívül is találtam magam az épületen.
Egy kicsit nagyobbat estem, mint gondoltam, ő nevetésben tört ki.
- Zöld lett a nadrágom. - derültem jót saját magamon.
- Menj arrébb, én is ugrok. - kérte én pedig engedelmeskedtem. Kiugrott és siettünk a kocsim felé.
- Kidobjalak a hotelnél? - ajánlottam fel.
- Még be kéne ugranom egy helyre, szóval örülnék ha ott kiraknál.
- Rendben. - mondtam. - Ez azért vicces. - mosolyogtam, és beindítottam a motort.
- Mi? - kérdezte, miközben ő a biztonsági övével babrált.
- Hogy majdnem lebuktunk.
- Tudod merre van a tegnapi klub, ahol Justin szülinapját tartottuk?
- Hogyne, de olyat kérdezhetek, mit akarsz te ott?
- Tegnap találkoztam egy lánnyal és... - mondta, miközben fülig ért a szája.
- Oh... Értem én! - mondtam, majd rányomtam a gázpedálra.
- Megvárjalak? - kérdeztem, amikor leparkoltam a klubhoz legközelebbi parkolóban.
- Mit mondjak neki? - hagyta figyelmen kívül az előző kérdésemet.
- Hát... Ö... Milyen lány? Úgy értem mennyire ismeritek egymást? - próbáltam ráismerni a helyzetre.
- Nem tudom.
- Menj be! - tanácsoltam. - Nem tanulhatsz be előre szöveget. Helyzettől függ, hogy kinek mikor és mit mondasz. Lehet most úgy gondolod, bemész és mindent elszúrsz, de az is megeshet, olyan ügyes leszel, mint még soha. Most viszont remélem boldog vagy, mert még egy ember sem kapott tőlem ilyen tanácsot. Mást sem, szóval légy büszke. - nevettem, de az sem segített a helyzeten.
- Kísérj be. - nevetett kínosan.
- Jézus Nick! - nevettem el magam. - 29 vagy, ne mondd, hogy nem mersz bemenni egy lányhoz egyedül. - hitetlenkedtem. - Az meg hogy nézne ki, ha kísérgetnélek? Lehet azzal szúrod el, hogy bemegyek veled. Lehet a barátnődnek gondol majd. - bizonygattam neki, mennyire rossz ötlete támadt.
- De akkor inkább ne várj meg.
- Ahogy szeretnéd. Akkor jó éjt! - köszöntem el, mire ő is elmorogott idegességében egy sort és kiszállt, majd távozott.
Ismét beindítottam a kocsit, majd mielőtt hazamentem volna, egy kis kitérőt tettem egy éjjel-nappali kisboltba pár sarokkal arrébb. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, végiggondoltam a napom.
Borzalmasan kezdődött. Saját magamnak köszönhetem, és megérdemeltem valamilyen szinten a pofont. Nem azért, mert azokat a dolgokat mondtam rá, hanem azért, amit tettem. Egy életre elegendő lecke volt. Soha többé nem fogok senkinek sem egynél több esélyt adni, mert felesleges. Valaki úgyis tönkreteszi.
Justin nélkül sem tudom, hol lennék. Amióta ismerem - persze, nem egy hosszú idő, de - valami megváltozott bennem lelkileg. Érzékenyebb lettem és energiadússá váltam. Lehet, ezt ti most nem értitek, de képtelenség lenne elmagyarázni. Vannak furcsa dolgok, amik folyton az agyamban motoszkálnak és végül jó véleményt adnak a srácról.
Az viszont nagyon bánt, hogy ismét összevesztem a szüleimmel. Pontosan tudom, hogy szeretnek és csak vigyázni akarnak rám, de hagyjanak egy kis levegőt nekem is. Hadd hozzak az életemben saját döntéseket is. Egyszer állnák meg, hogy nem szólnak egy-két rossz szót.
Izgatottan vártam, hogy végre tényleg aláírhassam azt a táncos szerződést, amiről Justin beszélt. Meg is tettem. Tehert kellett volna éreznem akkor, amikor a toll a kezembe került, de inkább megkönnyebbültem. Összességében, hiába indult pocsékul a napom boldogan fejezem be. Alszok még a dolgokra egyet, de még előtte beszaladok néhány gyümölcsért a boltba, mivel Jennivel megbeszéltük, rendezünk egy kisebb ünnepséget azzal az okkal, hogy világkörüli turnéra indulok. Ráadásul nem is akárkivel, hanem Justin Bieberrel, a kanadai szupersztárral. Remek út lesz...
Szia, Fanni! :)
VálaszTörlésLeírhatatlan mennyire örültem, mikor felléptem az oldalra és megláttam az új részt. Nem túlzok és még sose voltam ilyen izgatott egy blog olvasása közben. :)
Már kezdtem örülni, hogy Jessica elmeséli Justinnak a Twisttel való kapcsolatát, de sajnos nem. :( Bár 2 nap ismertség után nem is vártam. Nem úgy értem, hogy ez idő alatt szinte meg se ismerték egymást, de talán - csak talán! - korai lenne. :)
Nick teljesen úgy viselkedett mintha Jess lenne a lány akivel randizni akar, főleg, hogy szerette volna, ha bekíséri. Elgondolkoztam, hogy ott fogja megkérdezni tőle, hogy randizna-e vele, de mivel Jessica hazament, ezért rosszak voltak a feltételezéseim. Nem vagyok abban sem biztos, hogy Nicknek tetszik Jessica, de eddig úgy tűnik. :)
Kicsit zavaros volt, hogy összeveszett a szüleivel, remélem kitérsz majd a veszekedés tárgyára is. Na, meg arra, hogy mi lett az ott-alvással és Justin hova ment? :D
Nagyon várom a következőt részt, nem mondom, hogy siess vele, mert tudom - legalábbis oldalt látom -, hogy mikorra várjam.
xoxo
U.i.: Igen visszakövettél, köszönöm! :)