✈ Emotions

~ Justin

- Te meg merre jártál Justin? - rontott nekem egyből Elysandra, amint becsuktam magam után szobám ajtaját. Nem mondtam semmit. Miért kell mindig elszúrnia a kedvem? Egyáltalán mit keres itt? - Válaszolnál légyszíves? - emelte fel még jobban a hangját.

- Mi a francnak kiabálsz mi? - léptem közel hozzá. Elegem van az ilyesfajta húzásaiból. - Minek követelőzöl rajtam? Egyáltalán elmehetek valahova az engedélyed nélkül? - néztem élesen a szemébe.

- Csak aggódtam. - válaszolt halkan.

- Hát persze... Ilyenkor mindig olyan szeppent vagy. - folytattam ugyanolyan hangnemben. - Ha nagyon tudni szeretnéd, Jessicá-val voltam. És remekül éreztük magunkat. - tudtam, hogy félre fogja érteni az utolsó gondolatomat, ezért is mondtam ki. - Ma együtt töltjük az éjszakát.

Vártam a reakcióját, de szikrázó tekintetével egyenesen a szemembe meredt. Teljesen feldühítettem, de hidegen hagyott. Az elmúlt időben alig hagyott levegőhöz jutni, ugyanígy viselkedett velem, ideje megtudnia, milyen érzéssel töltött el. Őszinte leszek: megérdemli. Most meg...

- Csak nem találtál magadnak egy új ribancot? - mondta, mire én cinikusan nevetni kezdtem rajta.

- Most vegyél vissza jó? Először is nem ismered, másodszorra nem ő volt, aki az első napon ágyba bújt velem.

- Egy barom vagy. - vágta hozzám, majd kinyitotta az ajtót és távozott.

- Gondolkozz el egy kicsit magadon. - kiabáltam dühösen utána a folyosón és becsaptam magam után az ajtót.

Egyedül éreztem magam. Abban a pillanatban nem éreztem, hogy bárki is mellettem állna. Anya otthon van, akárcsak Jaxo, Jazzy vagy apa, Scooter az új kiszemeltjével van, Fredoról semmit sem tudok. Gondolom Twizzle csajozik és még Jessica-t sem hívhatom, hiszen azért "küldött el", mert a szüleihez ment a reptérre.

Valójában az ő életét sem irigylem. Hiszen nekem itt van anya, rá mindig számíthatok. Barátaim is azt látják bennem, aki igazából vagyok és így fogadnak el. Még ha "normális" családja is van - ezt úgy értem, a szülők nem váltak el - mégis neki is van hiányérzete. Jennifer is sokszor otthagyja, ha baj van, és egyáltalán nem szól a mentségére, hogy szupermodell. Tudom, hogy Jess is tudna boldogabb lenni. Hiába találkoztunk 2-3 napja, úgy érzem kiismertem.

Az iPhone-omat kémleltem hosszú ideig, azon törve az agyam, hogy felhíjak-e egy számomra még mindig fontos személyt. Akaratlanul is nyúltam érte és kikerestem a névjegyzékben Selena-ként szereplő számot és tárcsáztam. Többször is próbálkoztam a hívással de nem jött válasz. 

Nincs több ötletem, fogalmam sincs, kihez forduljak akár tanácsért, akár csak annyiért, hogy ne unatkozzak.

Eszembe jutott egy jónak tűnő ötlet. Felléptem twitterre és a rajongóim üzeneteit olvasgattam. Nagyon szeretem őket és tényleg mindig mosolyt csalnak az arcomra, de amióta szakítottunk Sellel, azóta minden megváltozott és ez nekik is feltűnt. Rengetegszer trendelt a #SmileKidruahl vagy a #ProjectBieberSmile. Észre is vettem, tudok róla, de úgy tettem, mintha lemaradtam volna róla. Egyáltalán nem akartam, hogy úgy érezzék magukat, mint én, mint aki mindenben kudarcot vall...

~ Justin (Next Day - 3 pm)

Természetesen, előző nap a saját ágyamban aludtam, hiába állítottam Jess-nek és Elysandrának, hogy az új táncosomml töltöm az éjszakát, máshogy történt. Több ok miatt is.

iPhone-om csipogására lettem figyelmes. Vagy lemerült, vagy értesítést kaptam.

2 nem fogadott hívás: Selena

1 olvasatlan üzenet

Selena: Miért kerestél tegnap? Ne haragudj, forgatáson voltam és nem vettem észre. Minden rendben?

Me: Persze, csak félretárcsáztam, bocsi. :)

Nem bíztam benne, hogy elhiszi a kamuszövegem, de mégsem írhattam le neki azt, ami velem történt. Máshoz már tegnap sem fordultam segítségért. Egyedül töltöttem a nap hátralévő részét. Ma viszont nem szeretném. Elysandrával azóta sem beszéltünk és nincs szándékomban bocsánatot kérni. Inkább Jessica-t szemeltem ki magamnak. Meg szeretném ismerni őt. Rendesen, nem mástól akarok dolgokat megtudni róla. 

Dobtam neki egy SMS-t miszerint várom egy fél óra múlva. Egy "Okés :)" volt a válasza.

***

Kopogtattak az ajtón, majd Jess lépkedett be rajta.
- Szia Justin! Nem fogod elhinni, de vagy az összes ajtón bekopogtattam, ami a folyosón van. Volt amin kétszer. Szerintem már hülyének néztek. - mesélte, miközben közelített felém.
- Neked is szia. - mondtam és felálltam, megöleltem, amit ő is szívesen viszonzott.
- Miért vagy ilyen mélabús? - kérdezte, egyből felismerve, nem vagyok a legjobb passzban.
- Nézünk valamit? - kérdeztem és leültem a TV előtti kanapéra.
- Ez azt jelenti hogy nem akarsz válaszolni annak ellenére, hogy engem érdekelne, miért vagy ilyen levert? - kérdezte őszintén, és mivel nem akartam megbántani, belekezdtem a mondanivalómba. Amúgy is jól esne, ha kiadnám magamból.
- Csak Elysandra és én vesz... - beugrott, hogy senki sem tud a kettőnk kapcsolatáról. Senki "civil".
- Min vesztetek össze? - kérdezte érdeklődőn, és én felé kaptam a fejem. - Azt akartad mondani, hogy veszekedtünk, nem?
- De. Viszont csak akkor beszélek róla, ha válaszolsz a tegnapi kérdésemre. - elhúzta a száját és gondolkodni kezdett. Biztos komoly dolog, ha ilyen nehezen akar beszélni róla.
- Nem mondod el soha senkinek. Érted? - vette komolyra a formát.
- Te se beszélj az én problémámról. - kértem meg szépen.
- Nem az a típus vagyok. - mondta.
- Én sem. Kezdd!
- De ha utána nem mondod... - nevetett rajtam.
- Kössünk kisujj esküt? - ajánlottam fel.
- Hát... Ha 7 évesek lennénk valószínűleg igen-t mondanék, de ha annyira ragaszkodsz hozzá 19 évesen, nekem mindegy.
- Add az ujjad.
- Azt hittem csak viccelsz. - nevetett rajtam, nyújtotta a kisujját, de én elhúztam.
- Mivel csak vicceltem. - mondtam nevetve, mire ő egyik lábát felhúzva, fordult felém a kanapén. - Szóval?

- Fél éve találkoztunk... - Most lehet csal az emlékezetem, de mintha Twizz 1 évet mondott volna. Mindegy. - Nem tudom, hogy ismertétek-e egymást, de nagyon rendes srác volt akkor. Mindig tisztelettudó volt velem és szeretett. Az érzés pedig kölcsönös volt. Később már csak inkább elhitette velem, hogy komolyan gondolja. Én pedig bedőltem neki. Így utólag ez a véleményem. Közben folyton rossz irányba ment és senki sem tartotta vissza. Rám pedig nem hallgatott. Volt idő, amikor 1 hétig nem tudtam róla semmit. Később kiderült, hogy csak bulizott és kicsit túl sok mindent fogyasztott. Állítólag kórházban is volt. Az idő múlásával egyre inkább távolodtunk egymástól. Ő viszont úgy vélte, hogy inkább erősödik a kapcsolatunk és egyre inkább többet akart. Végül elegem lett a játékaiból és elég nehézkesen bár, de szakítottunk. - néhány könnycsepp próbált utat törni szemeiben.

- Ugye nem fogsz sírni? - kérdeztem átérzőn.
- Ha nem nézel így rám és ha nem mondod ki még egyszer, hogy sírás. - próbálta visszafojtani bánatát és kínosan mosolygott hozzá. - Beszéljünk most egy kicsit másról, ha nem gond.
- Rendben. Szóval... - elnyújtva a szót adtam magamnak egy kis gondolkodási időt. - Mit szóltak a szüleid a turnéhoz? - kérdeztem széles mosollyal az arcán, mire nála végleg eltörött a mécses.
- Jess! - öleltem át. - Ne sírj, hallod. Most meg mi történt? - szóltam hozzá lágyan.
- Veszekedtünk miatta. - motyogta mellkasomnak feszülve.
- Tessék? - lepődtem meg. Igazából bánt, hogy miattam került ilyen helyzetbe. Mármint...
- Mielőtt elmentek Dublinba, felhoztam a témát, de nem figyeltek rám, mint máskor sem. - hüppögött. - Nem beszéltük meg különösen, de úgy gondoltam, ez egy nagy esély és ideje a saját lábamra állni. Ők is mindig arra tanítottak, hogy legyek a saját magam ura, ne más szabja meg, mit tegyek, de úgy látszik ezt elfelejtették. Olyan érzés, mintha nem szeretnének, hiszen alig törődnek velem. - szorosabban átöleltem. Teljesen jogosan lép fel, és nagyon sajnálom. Rendes lány, nem érdemelné meg ezt a sok fájdalmat.

- Biztos szeretnek édes! Csak fáradtak. Nekik is sok a dolguk. Tudod, féltenek. Világkörüli turnéra készülsz! Ha jobban belegondolsz, megérthető, miért viselkedtek úgy ahogy. - osztottam meg vele a véleményem, de csak sírt továbbra is. - Nagyon bántottak?
- Csak kiabáltak, de nem mondtak túl szép dolgokat.
- Sajnálom Jess. - közöltem vele őszintén.
- Még csak meg sem kérdezték, hogy mi történt velem. Mint akik észre sem vették, hogy sebes a szám. Még ezek után is azt mondod, hogy törődnek? - erre nem tudtam felelni, így folytatta. - Én egyből kiszúrnám, ha a lányomat megütötték volna, még ha álcázni is próbálja.
Eltoltam finoman magamtól és mélyen a szemébe néztem.
- Nekem elmondod, ki csinálta ezt? - próbáltam ismét felhuzakodni a kérdéssel.
- Én... Nem... Nem lehet. Mármint... Nem... - beszélt össze-vissza.
- Bújj ide és ne sírj! Minden rendbe jön, majd meglátod!
- Megígéred? - nézett fel rám.
- Igen. - válaszoltam bizonytalanul, de nagyon bökte a csőröm az a seb Jessica szája sarkában és az előzmények, amikor a folyosón találkoztunk.

Nem akarom azt feltételezni, de jelenlegi helyzetemben így gondolom. Mi van akkor, ha Twist bántotta őt? Eddig minden egybevág. Az ő szobája közelében találtam rá Jess-re és a bulin is vele láttam utoljára. Azt viszont kétlem, hogy bármi rosszat is csinált vele. Lehet sokszor idiótán viselkedik, de nem bántaná. Sosem bántana egy lányt fizikálisan. Ezért is kell tudnom, mi történt aznap. Már csak ha másért nem, de Jessica-ért...