✈ New Member of Team Bieber (The Idee)

~ Justin

- Jess, szeretném, ha levennéd a felsőd. - nevettem el magam, mire ő is megrázta fejét. - Rendben, csak viccelek. Bár komolyan nem bánnám.

Azt akartam kérdezni, hogy velem tartanál-e a turnén. Már mindenkivel beszéltem. - próbáltam a lehető legfinomabban mondani mindent, az esetleges találgatásait elűzni. - Persze, a szüleid nem tudnak semmit. Úgy értem... Arra gondoltam, majd te mondod el nekik. Persze ha elfogadod. Nem akarlak kényszeríteni, de tényleg nagyon tehetséges táncos vagy. A csapatnak is ez a véleménye. Scoo-val is letárgyaltuk a dolgot. Oda-vissza. A táncosok is nagyon szívesen dolgoznának veled és a mai este, úgy értem a tegnapi, remekül sikerült. És... Jut eszembe. - csattantam fel. - Még meg sem köszöntem. - mosolyogtam rá.

- Már megköszönted. - mondta, de én nem emlékeztem erre a történésre, amit arckifejezésem is sugallt felé. - Nem kell megköszönni Justin! Csak természetes. Segítettem. Mindig szívesen segítek akárkinek, csak ne legyen bunkó. - utalt veszekedésünkre.

Arcommal a tenger felé fordultam, miközben a vizet kezdtem kémlelni. Jobban mondva a hullámokat. Nyugodtak voltak, mint most én és Jessica. Rég éreztem magam ilyen higgadtnak. A környezet is nyugtató volt, amilyennel hosszú idők óta nem találkoztam.

- Valami rosszat mondtam? - kérdezte.

- Nem, dehogy. - néztem rá vissza. - Olyan nyugodt minden. Csend van. Jól esik. -mondtam teljesen őszintén.

- Nem is irigyellek érte. Hiába tűnik minden olyan tökéletesnek az életedben, semmi sem az. Lehet nehéz elhinni, de megértelek. Mármint, az újságok, a cikkek, az egész média. Semmi magánéleted nincs. Mindenhova követnek, legyen szó a paparazzikról, rajongókról, akármilyen emberekről és hiába van ilyen nagy szíved, egyszer mindenkinek elfogy a türelme. Mondjuk tudod mit tisztelek benned annyira? - kérdezte, mire én kíváncsian figyeltem rá tovább. - Mindenkivel éppen olyan tisztelettudó, kedves és őszinte maradtál, amilyen voltál. - mondta.

- Szóval te is egy titkos Belieber vagy? Mindig is tudtam. - játszottam a meglepődöttet.

- Ne. Ne. Lebuktam. Nem hiszem el. Ne haragudj Justin, de kérlek adj egy autogramot! Megölelhetlek? Csinálhatok képet? Elveszel feleségül? Könyörgöm Justin, annyira szeretlek. - elkezdett sírni. Megdermedt arcomat látván elnevette magát.

- A szívbajt hoztad rám. Most képzeld bele a helyzetbe magunkat. Ijesztően jól alakítottad a szerepet. Színésznő is lehetnél. - nevettem én is. Megráztam a fejem.

- Mi van Justin? Most mi a bajod? - nem bírtuk abbahagyni a nevetést. - Én színésznőnek születtem. és...

- Azt hittem táncosnak. - vágtam vissza, de ő nem reagált, csak mosolyogva fordult a mozgó vízfelszín felé, ahol fényesen verődött vissza a Hold sugara. Követtem példáját. Pár perc múlva viszont ismét megszólalt.

- Igen. - mondta.

- Leveszed a felsőd? - kérdeztem gúnyolódva.

- Haha Justin. Úgy értettem szívesen elkísérnélek a turnédon. - nézett rám csillogó, ég-kék szemeivel. Nem szóltam semmit. Vártam mit lép, de beégtem. - Nem is örülsz neki? - kérdezte. - Ha nem szeretnéd, csak mondd én nem erősködök miatta.

- Nagyon örülök Jessica Miller, hogy a tagjává tehetem a TeamBieber-nek. Óriási megtiszteltetés. - hajoltam meg előtte.

- Óriási megtiszteltetés lenne, ha Justin Bieber-rel dolgozhatok együtt. - hajtott fejet ő is. - Én komolyan gondoltam. 

- Én is. - néztem rá egy ideig, majd ismét elfordultam.

~ Jessica

- Justin, mehetünk? - kértem. - Fáradt vagyok. - utolsó szavamat kicsit elnyújtottam az ásítás miatt.

- Persze. - mondta, majd elindultunk a kijártat felé, mikor megtorpant.

- Mi az? - kérdeztem.

- Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs esküszöm. Még itt is...

- Nem értelek Justin. - mondtam, majd megfogta a kezem és finoman elrángatott a biztonsági őrhöz. Akit persze nem talált.

- Biztos hazament. - próbáltam szót érteni vele.

- Nem az a lényeg Jess. - kezdett ideges lenni.

- Miért kell a biztonsági őr? - kérdeztem.

- Várj meg itt. - mondta, elengedte a kezem és indult kocsija felé. 

Már értem. Paparazzik. Itt is zaklatják. Mégis hogyan találták meg? Láttak minden egyes percet? Képeket is csináltak? Hogy nem vettem észre? Ezennel bátran nyilvánítom magam halottnak. 

Szememmel követtem Justin lépteit. Beszállt a kocsiba, elindította a motort. Most nem mondod, hogy itt hagy?

Megnyugodtam, amikor a kocsival felém indult - mint 2 napja - megállt és én bepattantam mellé. Nem akartam megszólalni, elég idegesnek tűnt én pedig nem akartam veszekedést. Gondoltam alszok. Már tényleg fáradt voltam...

***

A saját ágyamban keltem. délután 4-kor. Fáradt voltam és nyűgös. Ez a kettő nálam általában egybetartozik. Mindig. Ha jól emlékszem, amikor jöttünk kocsival Justin olyat mondott legkésőbb 18:00-ra legyek az O2-ben megint. Koncert lesz. Fellépés. Még egy. Remélem épp olyan jó lesz, mint a tegnap este.

Elmentem a fürdőszobába, vettem egy gyors zuhanyt - mostanában szokásommá vált a gyors zuhany, a lassú időtöltő, kényeztető helyett - megmostam a fogam és később döbbentem rá, ma még semmit sem ettem. Lementem a konyhába - mit sem törődve a tiszta fogaimmal - kinyitottam a hűtőt és észrevettem, anya reggelije még mindig ugyan ott pihent. Nem jöttek haza? Hol vannak? Fel kellett hívnom őket...

Nincs válasz... Mármint ki sem csöng. Aggódjak? Hiszen tudnak vigyázni magukra, de akkor is...

Leraktam a telefont, 6 Olvasatlan Üzenet:

"Justin: El ne felejtsd az estét. ;) Jó lenne még egy ilyen éjszaka, mint a mai. Jó légy kislány xoxo"          *6hours ago*

Még néhány üzenet elolvasásra várt...

"Anyu: Kicsim, ma nem tudunk hazamenni. Vigyázz magadra. reggel 7-kor legkésőbb hazaérünk. Puszi: Anyu, Apu"          *9hours ago*

"Jenny: Mesélj mi volt :D"          *9hours ago*

"Jenny: Hívj fel!!!! KÍVÁNCSI VAGYOK!"          *1hours ago*

 "Apu: Hívj fel, vagy írj ha hazaértél. Puszillak!"          *6hours ago*

"Nick:  Ma találkozunk. :)) tegnap alig tudtunk beszélni :( eltűntél :( el ne felejtsd! :D           *30minutes ago*

Rendben.. Erre mindre nem válaszolnék.. Anyunak visszaírtam, hogy már rég hazaértem, Jenny-t pedig meghívom a koncertre. Justin csak nem bánja. Vagy inkább van egy jobb ötletem.

"Jessica: Ma nálunk alszol okés? Nálunk mesélek :)"

Visszamentem a szobába, benyúltam a szekrénybe, majd kikaptam a kezeimhez legközelebb lévő ruhákat. Meleg volt. Igaz, hülyének fognak nézni, hiszen még tavasz eleje van. 22°C-nál már lehet rövidnadrágot és ujjatlan felsőt venni. Tévedek? Nyilván...

Még csak 5 óra. Valamivel el kell ütnöm az időt.

***

Igen, még kifestettem a körmöm és igen, sok időbe telt, amíg megszáradt és igen késtem. 10 percet. Loholtam a bejáratig. Azaz loholtam volna, ugyanis felismertek és megállítottak. Hiába magyaráztam nekik, nem járunk - kb.40-szer elmondtam - mégiscsak rajongók, őrültek. Persze, akikkel beszéltem nem voltak a legijesztőbbek. Ne értsetek félre, rajongók nélkül sehol nem lenne senki, de túlzásba sem kellene vinni. Nem az én dolgom...

Próbáltam egy másik bejáratot keresni, majd egy sötét fazon sétált ki az egyik bejáraton. Talán ő segíthet. Közelebb lépkedtem, és csak akkor döbbentem rá, az alak nem más, mint Kenny az - Justin legnormálisabb, legkedvesebb stb. testőre. 

- Justin nincs a leghiggadtabb állapotában. - húzta el a száját Kenny. Ez remek lesz... Előre "félek". - Nyugi már! Nincs semmi baj. Most az a 10 perc. Csak vicceltem. És milyen volt az út? - utalt a rajongókra ezalatt. Szerintem...

- Simán elindultam. Még időben. - haladtunk egyre beljebb a stadionban. - Egy kis dugó is volt a koncertre érkező kocsik miatt. Ez még annyira nem is zavart. Kenny, kb. 70-en állítottak le és...

- Ne is folytasd. Ismerem már jól a történetet. Jobbra fordulj. - figyelmeztetett, mert egyenesen akartam továbbmenni. Esküszöm, eltévednék itt. Még az is meglehet, mindegyik stadionban. Ha vele megyek lehet meg is történik.

- Kislány magadra hagylak. Innen már eltalálsz oda, ahova akarsz. Úgy is nagy a mozgás, valakit csak meg tudsz kérdezni, ha eltévedsz. - nevetett barátságosan. - Aztán vigyázz magadra.

- Rendben. - mosolyogtam vissza, majd intettem egyet.

Boldogan lépkedtem tovább a hosszú folyosón, egészen az öltözőkig. Sehol senki. Biztos próbálnak. Hogy minek ennyiszer?! Tehát... Gondoltam benézek a küzdőtér felé, ott szoktak ülni a táncosok, amíg a hangszereket hangolják. Örömteli pillanataimat csak egyetlen egy személy tudta megtörni. Képzelődök? Meghaltam? Pokolban vagyok? Őt leszámítva biztos nem a pokol ez a hely. És ha csak elnéztem?

Közelebb lépkedtem. Már biztosra vettem, ő az. Csak ne vegyen észre. Kérlek, csak ne vegyen észre.

Fogtam magam és hátat fordítottam, de mielőtt megtettem volna, rájöttem késő. Kiszúrt. Csak nem jön ide. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem, de csak addig, míg éppen láthatom, mit csinál éppen. Felállt a székről és elindult felém. Oké, gyorsan az öltözőbe! Elbújni.. Meglehet, hülyén hangzik, de nem tudjátok mennyire utálom a srácot. Undorodom tőle...

Beértem az öltözőbe, becsuktam az ajtót, nem sokkal később ki is nyitották. Nem lepődtem meg. Elindult felém. Ne...

- Szia cica! Hogy vagy? Rég láttalak édes. - tárta felém karjait, miközben perverzül vigyorgott hozzá. 

Odalépett hozzám és átölelt. Mondanom sem kell, hogy próbáltam szabadulni, de erősebb mint én. Hajolt egyre közelebb a szám felé, hogy lesmároljon. Szó szerint. Nem hagytam. Minek hagytam volna?

- Eressz el. - próbáltam szabadulni karmai közül. - Chris, hagyj!

Szerencsére nyílott az ajtó, mire Twist egyből elengedett. Hála az égnek. Justin itt van. Végre. Azt se bánnám, ha most valaki más jött volna be rajta. Most kivételesen. Justinnak csak még jobban örültem. 

- Szia haver. - pacsizták le egymást. Tehát ezért van itt. Hogy lehet jóban Justin egy ilyen seggfej emberrel? Justin, fekete pont. Nagy-nagy fekete pont. - Úgy látom összeismerkedtetek.

- Még olyan 1 éve. - válaszolta Twist. Remek. Számolj be mindenről, ami köztünk történt. Ha most leírnám az érzéseimet, megköveznének a szóválogatásom miatt.

- Jess, azért úgy látom vannak dolgok, amikről még nem meséltél. - vette át Justin Twist stílusát.

- Azokat sem én meséltem, hanem nyomoztál utánam. - válaszoltam, kicsit sem a legnyugodtabb változatban.

- Úhhhh. - adta ki a hangot Twist, miközben a kezét ökölben a nevető szájához emelte. - Nem szép dolog ilyet csinálni haver! Egy ilyen gyönyörű lányt először ki kell ismerni. Hadd mondja magától. - ismét közeledett és már a kezeit is emelte, de kitértem előle.

- Te fogd be. - mondtam, miközben egyre jobban cikázott felettem a villám. Ideges voltam. Na és?

- Justin hol van Scooter? - kérdeztem kedvesebben.

- Minek? - kérdezte bunkón. Oké éjféli kedves-aranyos Justinból lett bunkó-talpnyaló Justin...

- Beszélni akarok vele. Erre nem gondoltál? - ha már ő sem kedves, én minek legyek az?

- Te, haver, vigyázzunk! A végén megy és beárul. - mondta Twist gúnyosan.

- USA-ban van Madison-nal. A reggeli 8-as géppel indult. - mondta lekezelően.

- Kösz a segítséget. - mondtam, majd kiviharzottam a teremből, majd Elysandra-ba botlottam. Végre. Normális ember. Add uram, hogy ne csalódjak benne is.

- Minden rendben? - kérdezte aggódóan.