~ Justin
- Haver, elmagyaráztam, hogy nem olyan könnyű eljutni a szállodától a Workshopig. Tegnap is elmondtam és még ma is ez a véleményem. Én is lehetek fáradt és vannak dolgaim és gondjaim az eljutással is. Szállj már le a dologról oké? Bocs Nick! Tényleg! De nem tudok mindent pontosan egyeztetni.
- Aha. - egy kis gúny hallatszott hangjából. Így is ideges vagyok már, minek fokozni még?
- Aha? Tudod.... - de nem tudtam befejezni, mert szavamba vágott.
- Még az a szerencséd, igaz még egyszer ismétlem : A TE FELADATOD LETT VOLNA - ha ezt még egyszer kimondja esküszöm faképnél hagyom - találtam egy új tagot. Klassz lenne, remek csaj, jól mozog és gyorsan tanul. Ráadásul nem is kéne átalakítani a teljes koreográfiát, hiszen LÁNY - próbálta a lány szót hangsúlyozni, de nem tudtam kivenni belőle mire céloz... - az alap lépéseket ismeri. Úgy értem tudja a legtöbb táncot, amiket nem ismert megtanítottuk neki, ha minden igaz még most is tudja és ami a legjobb nem tűnt rajongónak. Maximum egy afféle koreográfia-őrült. Oké, ezt visszaszívtam. Ha mégis összejönne ez az egész, nem akarom visszahallani megint ezt a mondatot. Vetted?
Megráztam a fejem, majd a kezemben pihenő iPhone-om felé kaptam a fejem. A kijelzőn egy ismerős név szerepelt. Nem szívesen, de fel kell vennem.
- Ezt most felveszem, beszélek Scooval, de előbb én is szívesen megismerkednék Jessicával.
- Oké majd... Honnan tudod a nevét haver? - mindkettőnk nevetésben tört ki.
- Akkor ezt most felveszem!
~ Nick
Túllépve az előbbi furcsaságon, fel kéne hívnom Jessica-t. De nem most, mert még terepszemlére kell mennünk a táncosokkal és Justinnal, de majd őt kimentem ISMÉT. Rendes srác, de Scooter most eléggé ki fog akadni. Mindegyikünk pontosan tudja, hogy ez is egy amolyan "Fontos koncert" címkét kapott. Az oké, hogy Londonban vagyunk, 3 show lesz, de... Értem ez nem az én dolgom. Egy-két óra múlva megcsörgetem.
Őszintén, örülnék, ha a csapat tagjává válna, amennyire megismertem, érdekes lány. Más, mint a többi. Külsőre is elég vonzó, remélem a személyisége nem taszító. Bár intelligens lánynak tűnik, csak nem csalódok... Elindultam gyalog az O2-höz, nem tűnt olyan nagy távolságnak - az elején. Nyilvánvaló, mire odaértem totál kifáradtam és még próba. Próba, próba, próba... Persze amíg szeretem csinálni, addig nincs gond.
Az első előadást már Kaili nélkül csináljuk. Nehéz lesz, de megbeszéltük, nem alakítjuk át a koreográfiát. Workshop-ot rendezünk mindenhol, amíg meg nem találjuk a "beugrót". Még mindig Jessica-t találom a legalkalmasabbnak...
~Jessica
Tegnap óta folyton csak az az SMS jár a fejemben. "Minél hamarabb találkoznunk kell! Óriási hírem van! Remélem te is örülsz majd neki és elfogadod! Egyébként felkerült a Workshopos videó. Csekkold meg!" Csak egy kérdés... Nick Demoura honnan tudja a számom? És mit jelent az, hogy "Óriási hírem van"? Mit ért az alatt, hogy óriási? Mi az, hogy találkoznunk kell? Egyébként mit is kéne elfogadnom? Komolyan mondom beleőrülök. Azóta nem is keresett. Ne már...
Mi van akkor, ha én is szereplője lettem a Punk'D-nek? 2 éve nézem a műsort. Persze olyankor vicces, ha te nevethetsz másokon, de az elég kellemetlenül érinthet, ha téged próbálnak meg szívatni. Végül is semmi értelme nem lenne ennek az egésznek az én szituációmban.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miből anya hangja szakított ki egy kis időre. Tegnap jöttek haza. Nem is vártam rájuk, egyszer csak beállítottak a bőröndökkel. Természetesen nagyon örültem nekik, hiszen vagy 3 hete láttam őket utoljára. Nagyon hiányoztak...
- Jessie, kincsem! Ide tudnál jönni segíteni egy pillanatra? Nagyon elfoglalt vagyok, kérlek! - először is csak anya hívhat Jessie-nek, meg apa és talán ... Nem, más nem.
- Persze, azonnal!
Mindig szívesen segítettem itthon, ha nem kemény házimunkáról volt szó. Szeretek főzni - igaz csak spagettit tudok, de az is valami. Meg pudingot! Tudok készíteni omlettet is - némi segítséggel. De szoktam sütni rántottát. Inkább ezt a sütés-főzés dolgot hagyjuk...
Beértem a konyhába, még meg sem szólaltam, de anya - mint akinek hátul is szeme van - egyből megszólított:
- Annyi lenne a dolgod, hogy megpárolod a zöldségeket, mert boltba kell mennem. Elfogytak a fűszerek és paradicsom meg padlizsán sincs itthon. Ha nem érek vissza, a pudingot is megfőzhetnéd! Köszi drágám! - majd nyomott egy puszit a homlokomra és elillant.
Szóval mit is kell csinálnom? Zöldség... Gondolom ebből a zacskóból kell csinálni. Remélem... Megfőzöm előbb a pudingot, csak előbb hangulatosabbá teszem ezt az unalmas terepet egy kis zenével. Bekapcsoltam a rádiót, ahol éppen az egyik kedvenc számom ment a One Directiontől. Jól ismertem a dallamot és a szöveget is. Mikor Liam elkezdte a szöveget, rászántam magam és dalolásztam: "Lately I found myself thinking"
"Been dreaming about you a lot" "And up in my head I’m your boyfriend" But that’s one thing you’ve already got..."
..."Would he say he’s in L-O-V-E?Well, if it was me then I would" "Would he hold you when you’re feeling low? Baby, you should know that I would" "Would he say he’s in L-O-V-E?" "Well, if it was me then I would" "Would he hold you when you’re feeling low?" "Baby, you shoul..."
Mi van akkor, ha én is szereplője lettem a Punk'D-nek? 2 éve nézem a műsort. Persze olyankor vicces, ha te nevethetsz másokon, de az elég kellemetlenül érinthet, ha téged próbálnak meg szívatni. Végül is semmi értelme nem lenne ennek az egésznek az én szituációmban.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miből anya hangja szakított ki egy kis időre. Tegnap jöttek haza. Nem is vártam rájuk, egyszer csak beállítottak a bőröndökkel. Természetesen nagyon örültem nekik, hiszen vagy 3 hete láttam őket utoljára. Nagyon hiányoztak...
- Jessie, kincsem! Ide tudnál jönni segíteni egy pillanatra? Nagyon elfoglalt vagyok, kérlek! - először is csak anya hívhat Jessie-nek, meg apa és talán ... Nem, más nem.
- Persze, azonnal!
Mindig szívesen segítettem itthon, ha nem kemény házimunkáról volt szó. Szeretek főzni - igaz csak spagettit tudok, de az is valami. Meg pudingot! Tudok készíteni omlettet is - némi segítséggel. De szoktam sütni rántottát. Inkább ezt a sütés-főzés dolgot hagyjuk...
Beértem a konyhába, még meg sem szólaltam, de anya - mint akinek hátul is szeme van - egyből megszólított:
- Annyi lenne a dolgod, hogy megpárolod a zöldségeket, mert boltba kell mennem. Elfogytak a fűszerek és paradicsom meg padlizsán sincs itthon. Ha nem érek vissza, a pudingot is megfőzhetnéd! Köszi drágám! - majd nyomott egy puszit a homlokomra és elillant.
Szóval mit is kell csinálnom? Zöldség... Gondolom ebből a zacskóból kell csinálni. Remélem... Megfőzöm előbb a pudingot, csak előbb hangulatosabbá teszem ezt az unalmas terepet egy kis zenével. Bekapcsoltam a rádiót, ahol éppen az egyik kedvenc számom ment a One Directiontől. Jól ismertem a dallamot és a szöveget is. Mikor Liam elkezdte a szöveget, rászántam magam és dalolásztam: "Lately I found myself thinking"
"Been dreaming about you a lot" "And up in my head I’m your boyfriend" But that’s one thing you’ve already got..."
..."Would he say he’s in L-O-V-E?Well, if it was me then I would" "Would he hold you when you’re feeling low? Baby, you should know that I would" "Would he say he’s in L-O-V-E?" "Well, if it was me then I would" "Would he hold you when you’re feeling low?" "Baby, you shoul..."
- Gyönyörű hangod van Jess! - szakított félbe Jenny. Elszégyelltem magam, majd feszültség levezetés képen lejjebb halkítottam a rádiót és elfordultam, hogy megsózzam a már előzőleg az edénybe öntött zöldségeket. De ő így is folytatta. - Jess, ne hagyd abba, tényleg szépen énekelsz. Legalább nem hamis, nem úgy, mint rengeteg énekesnek!
- Jenn, hagyj! Inkább arról beszélj, hogy hova tűntél el tegnap? - e mondat elhangzása után kissé vissza vett, majd elejtett egy halkabb "óhh"-t és belekezdett a magyarázkodásába.
- Hát. Jess, mondtam, hogy el kell intéznem egy telefont és nem volt időm visszaérni.
- Persze. Legalább írhattál volna, tudod mennyire megijedtem? Még a telefont sem vetted fel! De megbocsájtok, ha mindent elmagyarázol! - néztem rá az eddiginél sokkal nyugodtabb arccal. Majd könnyítettem a helyzetén, mosolyra húztam a szám. Mire ő is elmosolyodott.
- Most még nem mondhatok semmit, de bízz bennem! - még mindig mosolygott. Akkor szokott így vigyorogni, amikor forral valamit, de általában mind kudarcba fullad... Félek...
- Aha... - elmerengve nyújtottan formáltam ki ez utóbbit. Tényleg nem igazán értem a dolgokat mostanában... Velem van a baj?
~ Nick
Fél 6 van. Szerencsére Justin is ideért - némi késéssel - és el tudtuk próbálni az egész showt. Néhány könnyen ment, a többi meg szinte borzalmas volt. Ötletem sincs, hogyan adjuk elő ezt az egészet Kaili nélkül holnap este...
Justin intett, hogy jó lenne, ha odamennék. Meg is tettem. Az ő tekintetéből is le lehetett vonni, hogy ő is azon a véleményen van, mint az egész csapat. Kaili a legrosszabbkor esett le a színpadról. Az orvos azt mondta, hogy elég csúnyán esett el. A lábát eltörte, ami alapból is hosszú idő, mire meggyógyul és ha még az életében táncolni akar, akkor egy jó fél évig nem állhat színpadra. Bizalommal fordulok hozzátok. Ne mondjátok el senkinek, de sosem bírtam. Nagyképű volt, ami elég nagy háborúkat keltett szinte 3 hetente az egész stábban. Kevesen vannak, akiknek még most is hiányzik...
- Nick, jó lenne ha minél hamarabb bemutatnád a kis kijelöltedet! Ez így nem fog menni. Kiröhögnek minket! Így nem állhatunk színpadra. Most őszintén!
- Most gondolkodtam rajta, hogy felhívom, de akkor ha már te is jössz, jó lenne, ha mondanál időpontot és helyszínt MÁRA!
- Ma nem fog menni haver!
- Ha ma nem fog menni, holnap a koncert sem fog menni! Nem is biztos, hogy elvállalja!
- Akkor beszélj vele, hogy találkozni akarok vele ma este a Marcus Wareing-ben olyan fél 8 körül. - idegesnek tűnt, de nem értem miért.
- Foglalok asztalt hármunknak! Beszéltél Scooterrel? - bólintott, majd elindultunk mindketten egy másik irányba.
Felhívtam az éttermet, de nem volt olyan könnyű dolgom. Az étterem estére teli volt. Kár... Kénytelen voltam elmenni személyesen és megmondani nekik, hogy az asztal 3 főre lesz - mire közölték, csak két, négy, hat és nyolc fős asztalaik vannak, így nem volt más választásom, minthogy 4 főre foglaljak helyet.
Már csak egy dolgom van hátra: felhívni Jessicát...
Justin intett, hogy jó lenne, ha odamennék. Meg is tettem. Az ő tekintetéből is le lehetett vonni, hogy ő is azon a véleményen van, mint az egész csapat. Kaili a legrosszabbkor esett le a színpadról. Az orvos azt mondta, hogy elég csúnyán esett el. A lábát eltörte, ami alapból is hosszú idő, mire meggyógyul és ha még az életében táncolni akar, akkor egy jó fél évig nem állhat színpadra. Bizalommal fordulok hozzátok. Ne mondjátok el senkinek, de sosem bírtam. Nagyképű volt, ami elég nagy háborúkat keltett szinte 3 hetente az egész stábban. Kevesen vannak, akiknek még most is hiányzik...
- Nick, jó lenne ha minél hamarabb bemutatnád a kis kijelöltedet! Ez így nem fog menni. Kiröhögnek minket! Így nem állhatunk színpadra. Most őszintén!
- Most gondolkodtam rajta, hogy felhívom, de akkor ha már te is jössz, jó lenne, ha mondanál időpontot és helyszínt MÁRA!
- Ma nem fog menni haver!
- Ha ma nem fog menni, holnap a koncert sem fog menni! Nem is biztos, hogy elvállalja!
- Akkor beszélj vele, hogy találkozni akarok vele ma este a Marcus Wareing-ben olyan fél 8 körül. - idegesnek tűnt, de nem értem miért.
- Foglalok asztalt hármunknak! Beszéltél Scooterrel? - bólintott, majd elindultunk mindketten egy másik irányba.
Felhívtam az éttermet, de nem volt olyan könnyű dolgom. Az étterem estére teli volt. Kár... Kénytelen voltam elmenni személyesen és megmondani nekik, hogy az asztal 3 főre lesz - mire közölték, csak két, négy, hat és nyolc fős asztalaik vannak, így nem volt más választásom, minthogy 4 főre foglaljak helyet.
Már csak egy dolgom van hátra: felhívni Jessicát...
~ Jessica
- Jess, kicsim, akkor ma Jennaéknál alszol? - kérdezte apa.
- Nem Jenna vagyok Mr.Miller! Vagy szólítsam Jackie-nek? - élesen néztek egymásra. Persze nem komolyan, csak imádják piszkálni a másikat. Apu utálja, ha Jackie-nek hívják, mert szerinte ez olyan, mintha egy kabátról nevezték volna el. Jenny pedig utálja a Jenna megnevezést, mert szerinte öregíti és csak a 30 éveseket hívják így... Apa már nyitotta a száját egy visszavágásra, de megelőztem és közbeszóltam:
- Olyan gyerekesek vagytok! Apa, ha nem kezded el, neked sem lenne kabát a neved! Jenny te meg inkább hagyjuk ezt az egészet. Apa, századszorra mondom el, igen, Jennéknél alszom, mivel üzleti vacsora lesz...
- Rendben kicsim! Vigyázzatok magatokra! -mondta apu.
- Apa! - forgattam meg a szemem.
- Jess! - szólt rám Jenny. - Csak aggódik érted. - mondta áltatott őszinteséggel, de mindegyikünk tudta, csak viccel.
Elköszöntem apától, majd anyutól is, összeszedtem a cuccaimat és megindultunk Jenny kocsija felé, mert most ő visz. Jennyvel egész úton beszéltünk, mindössze 5 percig, de most hamarabb odaértünk hozzájuk, mint szoktunk. Mikor beértünk a házba, köszöntem szüleinek, majd felmentünk az emeletre Jenny szobájába. Mindent elmeséltem a tegnapról. Beszéltünk Nickről a csapatról, a mozdulatokról, hogy milyen jól éreztem magam. A végén elmondtam, hogy milyen jó lett volna, ha ő is ott van. A telefonomból kiszűrődő hang alapján - igen, átállítottam a csengőhangom - valaki próbál elérni. A kijelzőre néztem, majd Jennyre.
- Nem ismerem a számot! - mondtam, majd felé fordítottam a képernyőt. Szerintem ő felismerte.
- Vedd fel! - mosolygott! - Bízz bennem!
- Jessica Miller, tessék? -
- Szia kislány - Hogy mi? Nem is ismerlek, ne kislányozz! - Nick vagyok - oké, vegyük úgy, az előbb nem szóltam...
- Szia! - mosolyogtam. - Ha jól emlékszem, tegnap megbeszéltük, nem kislányozol le! - nevettünk. - Egyébként honnan tudod a számom?
- Ööö... Nem ez most a lényeg. Fontos dolgokról kell beszélnünk! Figyelj, ráérsz ma? - Jennyre néztem, aki bólintott egy nagyot.
- Attól függ, miről lenne szó... - mondtam kissé félénken.
- Egy vacsora velem és Justinnal a Marcus-ban. Ha lehet egyedül gyere és senkinek se mondd, de tényleg fontos dolog lenne. Persze megértem, ha nem akarsz, nem akarok erőszakoskodni, de... - félbeszakítottam.
- Oké, várj lassabban! Azt kéred, hogy menjek el vacsorázni veled és Justinnal a Marcusba? Ma? - kérdeztem.
- Igen. Ha ráérsz. - ránéztem Jennyre, majd mivel bólintott csak válaszoltam egy igennel.
- Mikorra is menjek?
- Fél nyolc körül ott találkozunk.
- Fél nyolcokor a Marcusban. Szia - mosolyogtam
- Szia. - köszönt el ő is, a hangjából ítélve mosolyogva.
Letettem a telefont, majd ránéztem Jennyre. Gondolom minden egyes szót kihallott a telefonból, mert az arca olyan volt, mint aki mindjárt sikít, olyan boldog. Nem szeretném azt gondolni, hogy ő mindenről tudott, de ezt vettem le belőle...
~ Justin
Elmentem lezuhanyozni még találkozás előtt. Tusolás közben azon járt az agyam, milyen is lehet Jessica... Már Nick és Jenny is sokat mesélt róla, de egyszerűen nem tudom elképzelni. Ez most bunkón hangzik, de mi van ha ronda? Nem nézne ki jól, ha egy rondaság táncikálna fel alá a színpadon. És ha nem is "tehetséges"? Jobb ha ilyeneken nem gondolkozok. Így is lefáradtam Scootertől...
A zuhanyból kiléptem, majd törölközés után felöltöztem és belőttem a hajam. Még mielőtt kiléptem volna a szobám ajtaján, gyorsan előkaptam az iPhone-om és tweeteltem egyet: "im excited. #NewKidrauhlProject get ready Beliebers" Elindultam a lift felé, majd a földszintre érve rajongók hada várt ismét. Persze nem az épületen belül, nem engedhetik be őket. Nick is éppen akkor ért le, majd a parkoló felé vezető kijáraton elhagytuk az épületet. Kenny vitt minket a Marcusba. Szerencsére nem sokan tudták, hogy ott vagyok, de van egy olyan érzésem, nem lesz könnyű visszajutni.
Besétáltunk az üvegajtón, leültünk az asztalunkhoz. Beszélgettünk egy darabig. Egy darabig, amíg Nick az ajtó felé mutatott és meg nem láttam Jessica-t. Jessica csak lépkedett felénk, én meg csak bámultam és bámultam. Gyönyörű lány. Én meg ezért paráztam... Ha nem tud táncolni sem baj. Te jó ég! Komolyan, mi van ha nem tud táncolni? Bízom Nick-ben. Remélem, ő sem csak a külseje miatt áradozott róla annyit...
- Sziasztok! - köszönt izgatottan, egyben meglepetten és ha jól láttam remegett a keze. Nem is vitatatom, Justin Bieberrel fog vacsorázni. Szerintem már Nick is köszönt, mert oldalba bökött és még én tényleg meg sem mukkantam...
- Öh... Szia. - felálltam, majd nyújtottam a kezem. - Justin Bieber. - elnevette magát. Meg is értem. Ő sem hülye, biztos ismer. Ez gáz volt.
- Haver te egy hülye vagy! - nevetett ki Nick is. - Gyere Jess, foglalj csak helyet. - mondta mosolyogva, majd amikor leült, én is helyet foglaltam. Odajött a pincér, majd felvette a rendelést. Én spagettit kértem. Jess is. És mivel mindketten azt esszük majd, Nick is azt kért. Ameddig kihozták a rendeléseket, elkezdtünk beszélgetni kicsit a dolgokról...
- Ha már így különösebben senki semmit sem szól konkrétan arról, miért is kellett idejönnöm, gondolom nem veszitek sértésnek, ha rákérdeznék. - mondta Jess. Egymásra néztünk Nick-kel, majd belekezdett.
- Múlt héten búcsúznunk kellett egy táncosunktól, mert akár hiszed, akár nem leesett a színpadról... - kissé elnevettem magam. Mentségemre szóljon, hogy elképzeltem, ahogy leesik a színpadról. Mármint Jess. Elkapnám... Muszáj volt elterelnem a gondolataimat, mert egy kislány jött oda hozzánk. Autogramot és képet kért. Aranyos kislány. Szeretek foglalkozni a rajongóimmal. Azt mondta Katie-nek hívják.
- Ő az új barátnőd? - kérdezte.
- Nem. - mosolyogtam, majd önkéntelenül Jess-re néztem. - Jessicának hívják, ő a leendő táncosom.
A kislány odafordult Jess-hez, majd mondta:
- Csinálhatok veled is egy képet? - Jess csak értetlenül ült a széken és fogalma sem volt mit mondjon. Én legalább is ezt szűrtem le.
- Persze. - mondta, de kicsit kínosan érezte magát. A kislány megköszönte, majd elmondta, mennyire szeret és visszaszaladt a szüleihez boldogan.
- Aranyos kislány. - mondta Nick.
- Ne irigykedj haver! - válaszoltam gúnyosan, de nevetve. Mire mindhárman elnevettük magunkat.
- Egyébként Justin - fordult felém Jess - mire gondoltál az alatt, hogy a "leendő táncosod vagyok"
- Nos, ami azt illeti, idézem a legutóbbi tweetemet: "New Kidrauhl Project" Várom a válaszod! - mosolyogtam rá, de ő ettől az egész esettől elég zavarba került. Félek, nemleges választ fog adni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése