✈ I've Never Thought

~ Elysandra

- Minden rendben? - kérdeztem aggódóan.

- Persze. - felelte egy kisebb műmosollyal. Csak...- kezdett bele, majd abba is hagyta. - Mindegy. Akkor én most... Öö... Megyek. Szerintem. Még át kell öltöznöm ugye. - mondta, miközben a sírás határán volt. 

Messziről meg lehet látni, ha valaki nincs olyan kedvében, vagy ha éppenséggel már mindjárt elkezd sírni.

- Rendben. - mondtam döbbent arccal, elvégre erős lánynak tűnt... Aztán el is ment gyorsléptekben.

Tudom, hogy Justinnal volt és azt is tudom, megint el fog rontani mindent. Elvégre az ő hibája volt, hogy Kaili leesett a színpadról. Nincsenek jó hatással rá az új haverjai és remélem nem csak nekem tűnt fel. Amióta megismerkedett velük, egyre inkább  rossz irányba tart és nem fogom annyiban hagyni - főleg akkor, ha tönkre teszi az estét és a turné többi állomásait, hiszen nem azért dolgoztunk annyit, hogy egy hülye beszólással, vagy tudom is én mivel elüldözze az új tagunkat. Aki mellesleg tényleg tehetséges, aranyos és normális, nem nagyképű. Azt is magának köszönheti, hogy új táncos után kellett néznünk...

Kissé dühösen elindultam az öltöző felé, ahol Justin tartózkodott. Beléptem az ajtón, majd lelomboztam a jókedvű beszélgetést...

~ Jessica

A sírás kerülgetett. Nem is értem miért. Hiszen igazából semmi sem történt, bevallom, de felsértette s régi sebeket. 

Fájdalom, csalódás, kín. Ezek a szavak jutnak először eszembe, ha rágondolok. Lassan eltelt fél év... Hiányzott? Soha. Megbántam? Hát hogyne! Mindenki követ el hibákat. Hisz' emberek vagyunk! Senki sem tökéletes. De amit én csináltam, mindenkinek figyelmébe ajánlom, vegyetek példát rólam, tanuljatok belőle és mindig gondoljátok át jól, mibe ütitek az orrotokat, vagy éppen kiben és mennyire bíztok meg, mit árultok el neki.

Azt hittem szép éjszaka lesz... Azt hittem róla, normális. Akkor még az volt. Úgy értem, amikor megismertük egymást. Rendes fiú volt, aztán jöttek az új haverok, a pia, a cigi, a bulik, a drogok... Mondanom sem kell, ezek hova sodorták. Rendes fiúból lett szupersztár. Szupersztár, ha a szó alatt annyit értünk beképzelt, nagyravágyó és... Meg sem tudom fogalmazni. Keresem a rá illő szót, de képtelen vagyok megtalálni.

Egyszerűen csak kihasználja az embereket. Ez az! Ez az a szó, amit eddig kerestem. Amellett, hogy kihasználja a másikat, még jobban belerúg...

Nem meglepő csalódás. Ez ő. Bár ne lettem volna olyan ostoba... 

Akkor még más idők jártak...

Gondolataimból az ajtón kétszer kopogtató személy szakított ki...

~ Lil Twist *from the meeting*

Justint lestem. Unalmas volt. Jól csinálja a dolgát haver, csak éppenséggel én már rohadtul unom naponta százszor nézni, miközben ugyan azt a dumát nyomja és ugyan azt a mozgást löki.

Belefulladok ha még egyszer ezt csinálja.

Unalmamban ide-oda nézegettem. Egyszer jobbra, egyszer balra. Jobbra... JOBBRA! Úh, csak nem?! Ez isteni lesz...

Kiszúrtam egy csinos kis csajt, éppen próbált hátat fordítani és eljátszani, hogy nem ő az, de esélytelen. Ejj-ejj Jessica. Rossz kislány vagy.

Fogtam magam, felálltam, mire ő elindult valahova és követni kezdtem. Csak nyugodtan, tudod.

Az öltözőben értem utol. Már csukva volt az ajtó. Kinyitottam. Miért ne nyithatnám ki?

- Szia cica! Hogy vagy? Rég láttalak édes. - tártam kezem felé, mire ő csak egy undor szerű arckifejezéssel válaszolt. Még jobb. Élvezni fogom én ezt! 

Odabaktattam és jó szorosan átöleltem. Hadd fájjon neki! Persze nem fizikálisan. Hajoltam felé egyre közelebb, hogy egy édes csókot adjak neki, de ő ellenkezett. Jessica, hát nem emlékszel mi történt köztünk?

- Eressz el. - mondta. - Chris, hagyj!

Nyílott az ajtó - a büdös életbe! Kénytelen voltam nagy döntést hozni, tehát elengedtem. Nem volt más választásom. 

Ráadásul Justin az. Isteni ötletem támadt. Remélem több van köztük, mint barátság, mert akkor sokkal jobban élvezni fogom ezt az egészet, mint ahogy én eddig azt gondoltam.

- Szia haver. - pacsiztuk le egymást. Kényszer pacsi. Végül is, Justin jó hírverésnek. - Úgy látom összeismerkedtetek. - folytatta.

- Még olyan 1 éve. - válaszoltam. Ezt nem hagyhattam ki. Jessica elégé elvörösödött.

- Jess, azért úgy látom vannak dolgok, amikről még nem meséltél. - kezdett el Justin is dumálni. Hmm... Twizzy Style. Imádom, ha ezt csinálja, és hogy azt mennyire élvezem, ha ezt éppen vele.

- Azokat sem én meséltem, hanem nyomoztál utánam.

- Úhhhh. - adtam ki a hangot, miközben a kezemet ökölben a nevető számhoz emeltem. - Nem szép dolog ilyet csinálni haver! Egy ilyen gyönyörű lányt először ki kell ismerni. Hadd mondja magától. - közelebb mentem hozzá, emeltem kezeim is, de kitért előlem. Ahogy sejtettem.

- Te fogd be. - mondta olyan dühösen, mint még soha semmit.

- Justin hol van Scooter? - kérdezte kedvesebben. Velem beszélj így cica, ne vele...

- Minek? - kérdezett vissza.

- Beszélni akarok vele. Erre nem gondoltál? - bunkózott Jessica.

- Te, haver, vigyázzunk! A végén megy és beárul. - gúnyolódtam rajta.

- USA-ban van Madison-nal. A reggeli 8-as géppel indult. - mondta lekezelően. Ügyes Justin!

- Kösz a segítséget. - mondta, majd kiviharzott a teremből, mire Justin egy amolyan "ennek meg mi baja" tekintést vetett rám. Én sem tudom haver, nyugi. Habár...

- Mióta is vagytok együtt? Egy ilyen jó csajt igazán bemutathattál volna! - Leültem a kanapéra.

- Az ilyen jó csajt én is csak tegnap ismertem meg. Különben minek mutogassam, ha ismeritek egymást? Nem neked kéne mesélned? - ezt a kérdést vártam. Igen! Ez egy tökéletes pillanat.

- Egy buliban találkoztunk olyan 1 éve. Remek csaj, ha érted mire gondolok. - értette, mire célzok, elröhögte magát. Én is, de a jókedvünket lelombozta a szokásos csaj. Idegesít már...

~ Elysandra

- Twist, kimennél? Kérlek. - mondtam kedvesen, de persze ide felesleges a kedvesség, hiszen nem ért belőle. 

- Dehogy. Húzz ki innen te, okéka kislány? Jobban teszed. Rohadtul idegesítesz oké? Na pá.

- Hé... - szólt Justin is.

- Mert te kinek képzeled magad? Te Jézus Isten! Justin, akkor neked legyen légyszíves annyi eszed, hogy félrejössz. - mondtam eléggé idegesen és ezt ők is leszűrték.

- Oké. - mondta, de mielőtt elindult volna, Twist indult felém és megállt pontosan előttem, a lehető legközelebb.

- Csalódtam benned cica. Elkeserítesz az örökös okoskodásoddal, amivel rohadtul kiidegelsz. Szokj le róla oké? - mondta halkan, ami tényleg betette nálam a kaput.

Nyitottam volna a szám, de okosabbnak tartom magam és inkább nem kiabálok utána. Úgy is arra számít...

- Tehát, miről szeretnél beszélni? - kérdezte, majd lehuppant a kanapéra, szemével utalt, üljek oda mellé, de csak megráztam a fejem.

- Justin, komolyan beszéljünk most jó? - erre a mondatra feljebb csúszott a kanapén és egy kicsit úgy tűnt, mintha érezte volna, miről lesz szó. - Nem akarok így fogalmazni, de most semmi más rád illő nem jut eszembe. Tudod, hogy egy idióta vagy, aki mostanában mindent elront?

- Nem értem minek vagy úgy oda? Ha már ilyen nagy traccspartit tartottatok megkérdezhetted volna, ő jobban viselkedett-e!

- Nem ez a lényeg Justin! - emeltem fel a hangom. - Nem azért dolgoztuk szét a seggünk és ezt most az egész csapat nevében mondom, hogy az ilyen nagyképű beszólásaid miatt elcseszd az egészet. Ugyanis te is pontosan tudod, hogy ez egyáltalán nem te vagy. Justin térj észhez, hallod?

- Miért kell védeni folyton őt? Én mindig hibás vagyok? - folytatta a veszekedést, jobban mondva a kiabálást.

- Nem véletlen, ha mostanában mindenki hibásnak nyilvánít. Most az a lényeg Justin, hogy bocsánatot kérj, vagy tegyél valamit érte! Ezzel velünk szúrsz ki, érted?

- Ne avatkozz bele, rendben? Nem a te dolgod. - felállt.

- Hogy ne lenne az én dolgom? Justin, kérlek ne csináld ezt. - halkultam el kicsit és odaléptem hozzá.

- Nem érted, tudod? Nem akartam kiabálni veled. - mondta, majd átölelt és egy apró puszit nyomott a számra.

- Értem én Justin. - mondtam higgadtan. - Neked is fel kéne fognod, ha rossz dolgokat teszel, illendő bocsánatot kérned.

- Rendben. - mondta, majd elengedett és távozott az ajtón.

~ Jessica

Gondolataimból az ajtón kétszer kopogtató személy szakított ki...

Letöröltem a könnyeket arcomról, belenéztem a tükörbe, mennyire nézek ki borzalmasan, aztán ajtót nyitottam.

- Mit akarsz? - kérdeztem. Már egyáltalán nem érdekelt semmi, csak hagyjanak most békén. Nincs semmi kedvem hozzá. Senkihez. Haza akarok menni, de nem tehetem. Nem vagyok az a típus, aki szeret csalódást okozni, mint - ahogy megismertem - Ő...