✈ I Don't Know The Answer

~ Jessica

- Mit akarsz? - kérdeztem. Már egyáltalán nem érdekelt semmi, csak hagyjanak most békén. Nincs semmi kedvem hozzá. Senkihez. Haza akarok menni, de nem tehetem. Nem vagyok az a típus, aki szeret csalódást okozni, mint - ahogy megismertem - Ő...

Nem válaszolt, csak bejött és óvatosan becsukta az ajtót. Én pedig csak mozdulatlanul álltam. Közel volt hozzám. Belegondoltam, talán folytatja, amit elkezdett... Nem, nem inkább újrakezdi, de nem szólt és nem mozdult, csak nézett. Nézett egy ideig, majd átölelt. Nem ellenkeztem, nem volt erőm hozzá. Akkor is egy seggfej marad.

- Most már nem sírsz ugye? - kérdezte később, de nem válaszoltam. Letagadom, ha valaki megkérdezi, de jól esett az ölelése, még ha utálom is. Amikor találkoztunk, ilyen volt. Kedves, törődő. Megváltozott. Igazából, ha most így belegondolok, talán mégis hiányzott... - Hé, kislány. - húzódott el tőlem és a szemembe nézett.

Elfordultam és odalépkedtem lassan a ruhatárhoz, ő jött mögöttem. Hátulról megölelt. Az arcomba lógó hajtincseket két ujjával óvatosan hátratűrte, hogy tudjon halkan a fülembe suttogni.

- Hiányoztál. - mondta. Egyáltalán nem tudtam leszűrni, komolyan gondolta-e vagy ismét csak megjátssza magát. A padlót kémleltem továbbra is, kezein pedig szorított egy parányit. Elkezdte visszafogottan csókolgatni a nyakam, miközben keze egyre lejjebb csúszott oldalamon. Megfordított és megcsókolt. Megcsókolt úgy, mint még soha senki: kellemesen, könnyedén, érzelmesen és vágyakozón. Közelebb húzott magához, majd hevesebben kezdett csókolni. Elvesztettem a fejem az érintésében és abban, ahogy az ajkai az enyémet érintették. Feltörtek a régi emlékek és érzések. Akartam őt. Hevesebben kezdtünk csókolózni, kezei ide-oda járva kényeztették testem. Ismert. Tudta, mit akarok és a lehető legjobban végezte dolgát. Hátráltunk. Neki lökött a pultnak. Telefonom csörgő hangja zökkentett ki mindkettőnket. Helyesbítve csak engem...

- Fel kell vennem. - próbáltam szabadulni tőle, de ő folytatta amit eddig csinált. - Chris, kérlek!

- Ha akar valamit, majd visszahív. - motyogta, miközben visszatért a szám csókolására. Elfordítottam a fejem és a telefonért nyúltam, mire ő váratlanul megállt. Sosem gondoltam, hogy képes lesz egy ilyen tettre... Megforgatta szemeit.

- Szia Jessie. - szólt a telefonba Jenny. Felismertem a hangját. - Szólnál a nagydarab haverodnak, hogy engedjen be? Vagy tudom is én, hogy ismered-e, de nem akarja elhinni, hogy barátok vagyunk. Pedig már találkoztunk. Na nem ez a lényeg, segíts. - kérte, ami tényleg remek kifogás volt a menekülésre Twist társaságából.
- Nem igazán ismerem az állítólagos nagy haveromat, de megyek és szólok neki. Melyik bejáratnál vagy?
- F szekció, tudod, ahol jelenleg senki sem áll.
- Megyek azonnal. - mondtam, majd megszakítottam a vonalat.

- Öö... Nekem most. Ugye Jenny megkért, hogy segítsek és jobb ha eltűnsz mielőtt kiszúr. - mökögtem kínosan, de pontosan értette, mire gondoltam ezalatt. Elindultam kifelé az ajtón.
-  Hé. - nyúlt a kezem után. - Vigyázz magadra cica. - mondta, miközben egy apró vigyor bújt meg szája sarkában.

Nem vagyok normális. Egyszerűen nem hiszem el mekkora idióta vagyok!  Engedtem a csábításnak. Soha nem fogom tudni visszacsinálni. Ezt akarta...

~Jennifer

Jessicát vártam már 10 percre, miközben a türelmetlenkedő biztonsági őr mellett állva ideges álmosolyokkal jeleztem, barátnőm nemsokára megérkezik.
Nyílott az ajtó, amin egy néger srác lépett ki. Nem ismertem. Azt hittem Jess az, de tévedtem. Végül is ha jobban megnézem, szerintem ő jön mögötte.
- Na végre, azt hittem sosem érsz ide. - nyavalyogtam neki.
- Ne haragudj, csak Justinnal beszéltem. - válaszolt.
- Aha. Na és miről? - érdeklődtem kíváncsian.
- Semmi különös. - mondta és még kezével is mutogatott.

Beértünk a az aréna első folyosójára, ahol azonnal kiszúrtam, hogy Jessica sírt. Sírt?! Mármint lehet csak leizzadta a szemfestéket. Oké, hülyeség. Miért nem beszélt róla? Elég furának tűnt. Gondolkozott. Nagyon elmerengett és engem zavar, hogy nem tudom mi történt.
- Jess, ha kérdezek valamit, válaszolsz őszintén? - kérdeztem, mire ő megállt.
- Persze? - tette fel a kérdést válasznak.
- Sírtál? - próbáltam óvatosan kérdezni, de ő elfordult.
- Nem. - ennyit válaszolt. Nem akartam nyaggatni többet ezzel, mert ismerem. Tudom, ha erőszakosabb vagyok annál inkább elérzékenyül. Így új témában kezdtem beszélgetést.

- Rengeteg ember van itt! Mindenkit ismersz? Egyáltalán mit futkosnak ennyien fel-alá? - kérdeztem nevetve. Vártam, hogyan fog reagálni.
- Itt mindegyik ember a csapat része és fontos szerepet töltenek be. - nevette el magát ő is. - Egyébként egyedül a táncosokat ismerem, ők pedig ott Justin családja - mutogatott. - És... szerintem ennyi. Nagyjából. Ja és ő ott Kenny, de szerintem ismered, aki ment ki az arénából pedig Fredo volt. A többieket nem ismerem. - nevette el magát, de lefagyott a szájáról a mosoly, amikor egy ismerős személyt pillantott meg.

~ Lil Twist

Szemeimmel Jessica-t kutattam. Ki is szúrtam a bal oldali folyosón, muszáj volt odamennem hozzá. Ha jól emlékszem éppen Jenniferrel van. Dögös a csaj, amikor ideges és pontosan tudom, mitől lesz az.

Odaértem hozzájuk, már Jennifernek villámok cikáztak a feje fölött, Jessica pedig mozdulni sem tudott. Hajoltam hozzá egy csókra. Azt hittem elhúzza majd a fejét, ezek szerint jól csináltam azt a kis színjátékot az öltözőben. Hosszú, hosszú csók lett belőle, és csak Jessica húzódott el. Kíváncsi voltam nagyon a másik csaj reakciójára. 

- Ez meg mi volt? - akadt ki Jennifer. Erre számítottam. Ördögi mosoly csúszott szám szélére. Szemei egyszer engem szurkáltak, másszor Jessica-t. Rendben, bevallom: ez a része nem tetszett annyira. Hirtelen elment a kedvem tőle, hogy ismét bántsam őt. De nem érdekelt. - Hahó? - emelte fel a hangját, mire én belemarkoltam Jessica kezébe, hogy ne tudjon menekülni.

- Együtt vagyunk. Tán zavar? - hánytam elé hazug mondatokat.

- Jenn, nem vagyunk együtt. - mentegetőzött Jessica. 

- Miért tagadod? - játszottam tovább, és elkezdtem cirógatni puha arcát.

- Hagyj már! - tiltakozott. 

- Mi a francnak nem tudod békén hagyni? Nem volt neked elég, hogy tönkre tetted az életét? Normális vagy? Kétlem. Azt akarom hogy eltűnj örökre az életéből! Érted? Ha akkor nem volt világos, akkor most mondom ismét FELEJTSD EL ÖRÖKRE! - vágta hozzám Jennifer. Oké, ez fájt. Nem esett jól, de nem engedelmeskedek a kéréseinek.

- Azt akarom, hogy ő mondja. - válaszoltam.

- Már mondta te idióta. Fejezd már be. - szólt vissza Jennifer, mire Jessica szemébe néztem mélyen. Tudom, hogy ezt nem szereti és így nem fog semmi olyat mondani, de tévedtem...

- Hagyj békén Chris! És ezt most a lehető legkomolyabban vedd! - mondta, majd kiszabadította kezét karmaim közül, én pedig csak ledermedtem...

~ Justin

Az öltözőmben készülődtem a koncertre. Már csak 10 perc volt hátra. Amikor megkérdezték, izgulok-e, mindig nem volt a válaszom. Őszinte voltam. De most inkább gyomorgörcsöt kapok. Sosem voltam ilyen ideges egy koncert előtt sem. Nincs jó előérzetem, de remélem minden rendben fog menni.

- Justin, gyere, felcsatolunk a szárnyakra, az időzítő már elindult, lassan a táncosok is a helyén vannak. - szólt be Fredo az öltözőbe.

- Egy perc. - mondtam.

- Csak nem ideges vagy? - kérdezte nevetve.

- Ami azt illeti, de. Igenis eléggé ideges vagyok és ötletem sincs, miért.

- Biztos keveset aludtál az éjjel. - mondta gúnyosan, tudta kivel voltam, hol és mit csináltunk. - Azért Elysandrát is vedd figyelembe. Ne csinálj hülyeséget haver, rendben? - kérdezte, én pedig bólintottam és elindultunk a színpad felé.

A folyosón óvatosan végighaladtunk, bár tudtam, most egy rajongóval sem fogok szembetalálkozni, a műsor nemsokára kezdődik. Gyorsan felcsatoltak a szárnyakra, majd indult is a műsor.

Az első dal az All Around The World volt, majd a Take You, a Catching Feelings, One Time, Eenie Meenie, Somebody To Love, Love Me Like You Do, She Don't Like The Lights...... A legutolsó szám a Baby volt, ami után szokássá válva, hogy levettem a felsőmet. Sikoly, sikoly, sikoly. Imádom a rajongóimat. Megköszöntem nekik a megjelenést és azt, hogy annyira szeretnek, majd lementem a színpadról.

Remek éjszaka volt, annak ellenére elfáradtam és szerencsére semmi baj nem történt senkivel. Mindenki remekül csinálta a dolgát: a táncosok is, a zenekar is, az egész stáb és ami a legfontosabb én is. Nem vagyok nagyképű, de meg voltam elégedve magammal.

Az első dolgom, miután beértem az öltözőbe az volt, hogy ledobtam magam a kanapéra. Fújtam egyet, miközben vártam, hogy Jaxoék betoppanjanak. Hiába, úgy látszik, ma egyedül megyek vissza a hotelba...

~ Jessica

A koncert fantasztikusan jól sikerült és mindenki élvezte, még én is, de most az első gondolatom az volt: minél hamarabb összeszedjem a cuccaimat és ha lehet akkor anélkül, hogy bárki is észrevenne hazamenjek. Jennivel is sok megbeszélnivalóm van és anyáékkal is régen tudtunk már normálisan beszélni - ha egyáltalán most otthon vannak.

Beértem az öltözőbe, ahol már csak Nick volt ott. Vagy még csak - lehet ő is siet haza. Vele is régen beszéltem, talán mégis maradok kicsit.

- Szia. - köszöntem.

- Szia. - kapta hátra a fejét, majd folytatta a pakolást. - Régen beszéltünk. - mondta mosolyogva.

- És mi újság? - kérdeztem, mivel nem tudtam, hogyan indítsak beszélgetést.

- Komolyan Jess? Tényleg? Más dolgot nem is tudsz kérdezni? - gúnyolódott, de persze nem komolyan, hiszen a mosoly egy percre sem tűnt el arcunkról.

- Fáradt vagyok Nick. - nyavalyogtam neki. - Más nem jutott eszembe. - nevettem ki magam.

- Jess, holnap beszélünk majd Justin buliján, de most sietek. Ne haragudj. - mondta teljesen őszintén.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy Justin nem hívott meg a bulijára? - figyelmeztettem.

- Mi? Ja... Nem mondtam? Komolyan. - megráztam a fejem. - Bocsi, elfelejtettem. Justin üzeni, hogy örülne, ha te is ott lennél. Ugye holnap van a szülinapja. - mondta.

- Ha nem szülinapi buli lenne, szívesen mennék, de mivel nem igazán mondhatom, hogy ismerem Justint, nem tudok milyen ajándékot venni neki, szóval... - mondtam

- Majd segítek, de nem hagyhatod ki. Állati bulikat szokott rendezni, nem lenne fair, ha nem jönnél. - kérlelt.

- Rendben, de szavadon foglak!

- Csak nyugodtan, de akkor én most megyek.

- Okés, szia. - köszöntem el én is kedvesen.

Cuccaimat én is beleraktam a táskámba és elindultam a folyosón, de a másik irányba. Tudtam, nem lesz egyszerű kijutni, de most nem akartam várni. A folyosón - már meg sem lepődtem - Twisttel találkoztam. Nem szóltunk egymáshoz, szinte egymásra sem néztünk, csak közel a másikhoz elillantunk. Megkerestem Jennyt, aztán a kocsimat és elindultunk haza. Jenny aznap nálunk aludt, de az egész estét végig kellett mesélnem, a mólón töltött idő-től, a Twisttel kapcsolatos dolgokon keresztül a koncert végéig. Nem akarok még egy ilyen éjszakát, vagy akár napot átélni, amilyen a mai volt. Persze, az eleje még jól indult. Nem tudom, kibírnám-e, ha ez menne a turné többi részén is. Nem tudom a választ....