~ Jessica
Meglepetten ültem az éttermi széken. Nem akartam hinni a fülemnek. Justin Bieber kijelentette, hogy a táncosa leszek. Még meg sem kérdezte. Mármint, úgy értem, a kijelentése előtt. Az oké, hogy így utólag feltett egy kérdést, hogy benne vagyok-e. Most komolyan! Semmit sem tudok az egészről. Csak annyit, egy őrült kislány most az internetre felpakolgatja az arcom, miközben azt hiszi Justin-hoz tartozom. Nem akarok millió halálos levelet, üzenetet kapni sem Twitteren, sem levélbe, sem Instagramon, sem akárhol máshol. Hiszen manapság elég nagy trend lett. Szinte naponta harcolnak fandomok kedvencük egyik szerettével, ismerősével, vagy csak egy ártatlan emberrel, pedig nem is ismerik. Nem is tudják, mi történt ott valójában.
- Hogy mi? - válaszoltam hirtelen. Törten az agyam valami értelmesebb válaszon, de semmi eredménye nem volt... - Figyelj Justin, én semmit sem sem értek! Most mi ez az egész? Nem kéne engem is beavatni? - mondtam kicsit felháborodottan, mellette még a hangom is kissé feljebb csúszott, de visszavettem, mert mindenki minket nézett.
- Jess, Justin csak azt akarja mond.... - kezdte el Nick, mire Justin egyből a szavába vágott.
- Most miért vagy így kiakadva? Csajszi tudod mit ajánltam fel most neked? - nevetett lekezelően és nagyképűen. - Inkább hálás lehetnél egy ilyen esélyért. Ugye tudod, nem sokan kapnak még hasonló ajánlatot sem! Vegyél vissza kicsit, elvégre nem hiszem, hogy szívességet tennél. - ezzel a pár mondattal még az ő hangja is feljebb csúszott.
- Ami azt illeti, Justin légyszíves nyugodj le, mert igenis egy szívességet akartál kérni tőle és ha nem szeretnéd, hogy a koncerted kudarcba fulladjon kérj bocsánatot - próbálta csitítani Nick Justint, de hiába. Inkább nézett szúrósan tovább. Sajnálom, ha Justin ilyen nemnormális. Nem ismerem, de sosem hittem, hogy tud ilyen lenni...
- Nem azért jöttem, hogy vitatkozzak egy ilyennel. - mondta, majd készült felállni, de megelőztem.
- Egy milyennel Justin? Hiszen nem is ismersz! Fogalmad sincs, ki vagyok! Nem kéne olyan nagy arcúnak lenned, mert egyszer nagyot fogsz orra esni, és nem fogják tudni visszaplasztikázni az arcod!
Felálltam én is, majd készültem elhagyni az épületet, mikor szembetalálkoztam a fotósokkal. Szuper! Erre nem is gondoltam... Holnap ott fogunk virítani a magazinok címlapján. Persze, amikor kicsi voltam erről álmodtam, de nem olyan esettől, mint ez, hanem úgy, mint a nagy sztárok jó hírekkel... Gondoltam a bejáraton most sem kérdések, sem képek nélkül nem távozhatok, így - mivel jól ismerem a helyet és a személyzet néhány tagját - elindultam a hátsó bejárat irányába, amikor valaki megfogta a kezem és kissé hátrébb rántott.
- Jess figyelj, sajnálom ezt az egész estét! Nem akartam veszekedést és Justin is elég hülyén viselkedett. - próbált "megvígasztalni" Nick. Most az egyszer tényleg hülyén éreztem magam. Mintha én lennék a hibás.
- Nick, ne haragudj, de most jobb ha hazamegyek. - mondtam, majd nyúltam az ajtókilincs felé, de Nick nem engedett.
- Jess, Justin nagyon sokszor hülye, de most tényleg nagy szükségünk van rád! Ha legalább nem is Justinért, értünk tedd meg, vagy értem. Kérlek! Nem léphetünk így fel! - kérlelt őszintén Nick.
- De nem értem ezt az egészet. Mármint mi történt? Hiszen nem felkészülten kell turnéra indulni? Vagy? Most komolyan Nick, nekem ez magas és ...
- Mindent elmagyarázok, de nem itt. Így is elég nagy a káosz. Holnap ráérsz? - kérezte.
- Nick, én nem igazán hiszem, hogy ezt ennyire erőltetni kéne, láttad Justint. Tudod, ő a főnök! - válaszoltam, miközben próbáltam hangsúlyozni a főnök szót.
- Most nem Justin a lényeg! Gyerünk már Jess! Ne csináld ezt!
Nézett rám kutyaszemekkel és nagyokat pislogott. Még a száját is legörbítette. Én válaszképpen csak megforgattam a szemem és elmosolyodtam.
- Elküldök minden infót, de akkor ne tervezz semmilyen programot holnapra. - mosolygott vissza. - Egyébként jobb lesz, ha megkerülöd az épületet és úgy szállsz be a kocsidba, ha nem akarod, hogy hazáig kövessenek! - adta a tanácsot Nick.
- Rendben! Jóéjt! - mondtam, majd akaratlanul megöleltem és ő is elköszönt. Vele sokkal könnyebben megértettem magam, mint Justinnal. Csalódtam a kis popsztárban. Nem gondoltam ilyen "hisztisnek".
Mielőtt kiléptem volna az ajtón, körbenéztem, nincsenek-e lesifotósok, de mivel tisztának tűnt a terep elhagytam az éttermet. Elindultam a kocsimmal ellentétes irányba - ahogy Nick is mondta - majd még egy utolsó pillantást vetettem vissza rá, mielőtt az ajtó becsapódott volna. Nem sétáltam gyorsan. Gondolkodni akartam, mielőtt visszamegyek Jennékhez és kérdezősködni kezd a vacsoráról. Annak ellenére, hogy senki még egy falatot sem evett. Gyors vacsora. Előkaptam a mobilom és tweetelni akartam, de gondoltam megnézem előtte Justin profilját kíváncsiságból. Elgondolkodva olvastam legutóbbi kiírását: "Sokszor vagyok rossz passzban, de ne várjátok el tőlem a folytonos kedvességet. Én is ember vagyok! Elfáradtam! #Sajnálom" Fél perce írta ki. Szerintem már ő is elviharzott. Vajon az előbbire érthette? Talán ismét én reagálom túl? Gondoltam ha már ő is nyilatkozott, én is írhatok. "Kicsit kiakadtam. Én is sajnálom" Elküldtem a tweetet, majd elraktam a telefonom és felnéztem. Sehol senki, kivéve az idióta paparazzit. Már csak ez hiányzott komolyan. A fotós elrikkantotta magát, majd elkezdett fotózni, mire az összes fényképész közelített felém és elkezdték villogtatni a vakujaikat, miközben készítették sorra a fényképeket. Megijedtem. Ki nem tette volna ezt a helyemben? Elkezdtem futni a kocsi felé, de esélyem sem volt odaférkőzni. Az úton egy hófehér Ferrari közeledett felém, majd lassított, megállt leengedte az ablakot és a sofőr beszélt hozzám.
Köszönöm! Szenvedjek 1 héten keresztül. Erre inkább nem is mondok semmit. Fáradt vagyok és nyűgös. Haza akarok menni. Csak legyen már vége ennek a napnak. Eleve rosszul kezdődött a napom - leestem az ágyról...
- Egy milyennel Justin? Hiszen nem is ismersz! Fogalmad sincs, ki vagyok! Nem kéne olyan nagy arcúnak lenned, mert egyszer nagyot fogsz orra esni, és nem fogják tudni visszaplasztikázni az arcod!
Felálltam én is, majd készültem elhagyni az épületet, mikor szembetalálkoztam a fotósokkal. Szuper! Erre nem is gondoltam... Holnap ott fogunk virítani a magazinok címlapján. Persze, amikor kicsi voltam erről álmodtam, de nem olyan esettől, mint ez, hanem úgy, mint a nagy sztárok jó hírekkel... Gondoltam a bejáraton most sem kérdések, sem képek nélkül nem távozhatok, így - mivel jól ismerem a helyet és a személyzet néhány tagját - elindultam a hátsó bejárat irányába, amikor valaki megfogta a kezem és kissé hátrébb rántott.
- Jess figyelj, sajnálom ezt az egész estét! Nem akartam veszekedést és Justin is elég hülyén viselkedett. - próbált "megvígasztalni" Nick. Most az egyszer tényleg hülyén éreztem magam. Mintha én lennék a hibás.
- Nick, ne haragudj, de most jobb ha hazamegyek. - mondtam, majd nyúltam az ajtókilincs felé, de Nick nem engedett.
- Jess, Justin nagyon sokszor hülye, de most tényleg nagy szükségünk van rád! Ha legalább nem is Justinért, értünk tedd meg, vagy értem. Kérlek! Nem léphetünk így fel! - kérlelt őszintén Nick.
- De nem értem ezt az egészet. Mármint mi történt? Hiszen nem felkészülten kell turnéra indulni? Vagy? Most komolyan Nick, nekem ez magas és ...
- Mindent elmagyarázok, de nem itt. Így is elég nagy a káosz. Holnap ráérsz? - kérezte.
- Nick, én nem igazán hiszem, hogy ezt ennyire erőltetni kéne, láttad Justint. Tudod, ő a főnök! - válaszoltam, miközben próbáltam hangsúlyozni a főnök szót.
- Most nem Justin a lényeg! Gyerünk már Jess! Ne csináld ezt!
Nézett rám kutyaszemekkel és nagyokat pislogott. Még a száját is legörbítette. Én válaszképpen csak megforgattam a szemem és elmosolyodtam.
- Elküldök minden infót, de akkor ne tervezz semmilyen programot holnapra. - mosolygott vissza. - Egyébként jobb lesz, ha megkerülöd az épületet és úgy szállsz be a kocsidba, ha nem akarod, hogy hazáig kövessenek! - adta a tanácsot Nick.
- Rendben! Jóéjt! - mondtam, majd akaratlanul megöleltem és ő is elköszönt. Vele sokkal könnyebben megértettem magam, mint Justinnal. Csalódtam a kis popsztárban. Nem gondoltam ilyen "hisztisnek".
Mielőtt kiléptem volna az ajtón, körbenéztem, nincsenek-e lesifotósok, de mivel tisztának tűnt a terep elhagytam az éttermet. Elindultam a kocsimmal ellentétes irányba - ahogy Nick is mondta - majd még egy utolsó pillantást vetettem vissza rá, mielőtt az ajtó becsapódott volna. Nem sétáltam gyorsan. Gondolkodni akartam, mielőtt visszamegyek Jennékhez és kérdezősködni kezd a vacsoráról. Annak ellenére, hogy senki még egy falatot sem evett. Gyors vacsora. Előkaptam a mobilom és tweetelni akartam, de gondoltam megnézem előtte Justin profilját kíváncsiságból. Elgondolkodva olvastam legutóbbi kiírását: "Sokszor vagyok rossz passzban, de ne várjátok el tőlem a folytonos kedvességet. Én is ember vagyok! Elfáradtam! #Sajnálom" Fél perce írta ki. Szerintem már ő is elviharzott. Vajon az előbbire érthette? Talán ismét én reagálom túl? Gondoltam ha már ő is nyilatkozott, én is írhatok. "Kicsit kiakadtam. Én is sajnálom" Elküldtem a tweetet, majd elraktam a telefonom és felnéztem. Sehol senki, kivéve az idióta paparazzit. Már csak ez hiányzott komolyan. A fotós elrikkantotta magát, majd elkezdett fotózni, mire az összes fényképész közelített felém és elkezdték villogtatni a vakujaikat, miközben készítették sorra a fényképeket. Megijedtem. Ki nem tette volna ezt a helyemben? Elkezdtem futni a kocsi felé, de esélyem sem volt odaférkőzni. Az úton egy hófehér Ferrari közeledett felém, majd lassított, megállt leengedte az ablakot és a sofőr beszélt hozzám.
- Pattanj be édes! - mondta Justin, mire én habozás nélkül nyitottam az ajtót és beszálltam. Talán nem a legjobb ötlet volt. Justin elindult a kocsival egy szót se szólva. Amikor már kezdtem kínosnak érezni a helyzetet, kénytelen voltam valamivel megtörni a csendet.
- Justin - rám nézett, majd vissza az útra. - Köszi az előbbit. - erre válaszként csak elmosolyodott, de egy pillantást sem vetett felém. Folyton csak a sötétséget kémlelte előttünk. - Justin, nem fogok bocsánatot kérni! - mondtam.
- Már bocsánatot kértél - végre felém fordult, majd rám kacsintott és visszavezette tekintetét az útra. Nem értettem semmit. - Olvastam a tweeted Jess! Gondolom, te is az enyémet. Én tényleg úgy gondoltam. És te?
- Aha. - ennyit tudott kicsikarni belőlem. Nem volt mit mondanom. Egy kérdésem azért lett volna... - Justin, most hova viszel? Csak úgy mondom, én pont a másik irányban lakok.
- Hozzám. - válaszolt teljesen nyugodt lélekkel, de nem tudtam visszakérdezni, mert folytatta. Valószínűleg tudta, mit akarok mondani. - Nem hinném, hogy jó néven vennéd, ha holnap a cikkek kettőnkről szólnának. Téged úgy mutatnának be, mint a leendő Mrs.Bieber, én lennék az áldozat sokak szemébe, akinek egy csinos lány elcsavarta ismét a fejét és megint nem gondolkoztam.
- Így is a címlapon leszünk! - mondtam kicsit felháborodva, de próbáltam visszanyugodni.
- Hidd el nekem így jobban jársz! Elmúlik kb. 1 hét alatt.
Köszönöm! Szenvedjek 1 héten keresztül. Erre inkább nem is mondok semmit. Fáradt vagyok és nyűgös. Haza akarok menni. Csak legyen már vége ennek a napnak. Eleve rosszul kezdődött a napom - leestem az ágyról...
Egy puha kéz érintésére ébredtem. Az arcomat simogatta és szólongatott, én pedig csak nagyokat pislogtam félálmomban.
- Megérkeztünk kislány. - mondta a lehető legédesebben én pedig csak tovább pislogtam rá, mire ő elnevette magát. - Felvigyelek tündérke? - megráztam a fejem, de ő elmosolyodott és kiemelt a kocsiból. Nem emlékszek sokra, de szerintem lifttel mentünk fel a szobájáig, majd bevitt a szobájába és gyengéden lerakott az ágyra.
- Jess, ebben alszol vagy adjak valamilyen pizsamát? - kérdezte Justin mosolyogva.
- Elmehetek zuhanyozni? - kérdeztem fáradtan.
- Biztos jó ötlet? - kérdezte Justin. - Még a végén amilyen fáradt vagy, elcsúszol és összetöröd magad. Nem engedhetlek be egyedül. Mennyünk együtt, vigyázok rád. - mondta, miközben kajánul vigyorgott.
- Kihagynám. - mondtam mosolyogva, majd feljebb csúsztam és folytattam. - Kaphatok akkor egy pizsit? - kértem, de ő egy ideig meg sem mozdult. Egymás szemeiben merültünk el, majd felállt, odasétált a szekrényéhez és kivett egy fehér toppot. Visszasétált az ágyhoz, majd odaadta.
- Ennél rövidebb sajnos nincs, de azért ez is megteszi - mondta áltatott szomorúsággal, amit fokozott a színészi tehetsége. Vicces volt.
- Elfordulnál? - kértem.
- Nem hinném, hogy olyan szégyenlős lány lennél. - kacsintott, majd megsimította a fejem, felállt és besétált a fürdőszobába. Mivel az ajtót résnyire nyitva hagyta a kiszűrődő fény által nem tudtam elaludni. Annál inkább éberebb lettem. Átöltöztem, miközben Justin hamar visszaért. Sokkal tovább szoktam zuhanyozni, nem 10 percig. A zuhany alatt csak úgy repül az idő, még ha nem is szeretném. Ha sietek sem tudok hamarabb végezni.
- Azt hittem alszol! - mondta, majd odabújt mellém. - Csak nem azt gondoltad, hogy kitúrhatsz a saját ágyamból? - folytatta mosolyogva elnézve az értetlen arcom. A kissé kényelmetlenné váló hátfekvésből átfordultam az oldalamra, Justin felé.
- Nem - válaszoltam, majd lecsuktam a szemem.
- Jó éjt kislány! - mondta Justin.
- Jó éjt Justin! - köszöntem el tőle estére, majd szépen lassan álomba szenderültem. Hajókázhattam a szebbnél szebb álmok tengerében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése